Egy társkeresőn még regisztrált vagyok, igaz, nem előfizető, így csak azok tudnak írni, akik előfizetnek. Válaszolni pedig csak azoknak tudok, akik prémium előfizetők.
Ez nem azt jelenti, hogy ezért nem találnak meg, hanem azért, mert a kutya sem keres.
Illetve, néha keresnek, de olyanok, hogy néhányat a kutyáimnak sem ajánlanék közülük. Már, ha lányok volnának. Mert fiuk, mármint a kutyáim. Ők azok.
Most az ünnepek alatt, lehetőség van előfizetés nélkül is üdvözletet küldeni.
Gondolom, ez olyan csali féle, biztos vagyok benne, hogy ilyenkor többen előfizetnek, feléledt remények miatt.
Én is kaptam párat, és visszaküldtem mindenkinek, aki üdvözölt.
Voltak, akik ismerkedés céljából is írtak, közülük egy győri, a többi más vidékről.
Őket udvariasan elküldtem.
Valaki úgy írt, hogy szívesen megnézné külön képen a kandallót, és a motoromat. Neki is megírtam, hogy nagyon kedves, de messze lakik.
Erre visszaírt, hogy ő tényleg a kandallómra és a motorra kíváncsi, külön képen!
Most őszintén, milyen célból tartózkodnak egyesek a társkeresőkön?!
A győri szimpatikus, neki válaszolok. Azután meglátjuk. Már tapasztaltam annyit, hogy nem okoz lelki válságot, ha meglátom, hogy mégsem olyan, mint a képen.
Barátnak is jó lehet. Három olyan férfi barátom is van, akivel a mai napig írunk néha egymásnak, és itt ismeretem meg őket.
Most így várom a jövőt. Egy hajó elején állva.
Előttem a végtelen, a hajóm bárhol kiköthet.
Mögöttem a múltam, vállamon a pillangóm, emlékeztet arra, amikor még más állapotban éltem. Párom halálának első évfordulóján készült.
Szerettem a bábállapotot, meleg, biztonságos gubóban.
De már kilöktek, cserébe szárnyakat kaptam. Szabadon repkedhetek.