Úgy látszik megteltél – talán
Mérték nélkül szórtam beléd
Az élet napfényes ritmusát,
A szépen csengő szív dallamát.
Néha felhők is voltak és rögök,
Szünetként megtépázott örömök.
Azért felhőkön és ködön át – láttad
A ringó élet boldog mosolyát.
Most úgy érzed elég – nincs tovább.
Mohó szomjad végleg megtelt
Ajkad sarkából csorog vissza.
Napfény, zivatar, mennydörgő csend – együtt.
Kalmárként méricskélsz, számba vetsz.
Kínzó önvádak vágódnak hozzád,
Régi emlékek árnyával perelsz,
Égi sziklabércről zuhanva alá.
Azért mindez – nem volt mindennapi,
Felhők közt csupasz lábbal szaladni,
S a gyötrő boldogságon át – megélni
Egy újat, egy álmot, egy mai csodát.
- november 4. Myrol Agárd
Csodalatos! Oly mely es oly sokat mondo ! Ugy elmerengtem olvasas kozben es mire vege lett ugy ereztem tovabb folytatodnak bennem az erzesek ozone es kis kony csepp szokott mar kiszaradt szemembe es mosolyogva ujra optimizmus toltott el !Orvendeni mindennek ami szep es jo es nem meglatni ami gonosz.„Megelni egy ujat,egy almot ,egy mai csodat””
KItuno metafora es beburkolt szenvedelyes szerelem ,elet valosag , es elgondolkoztato igazsag amin egy erzo szerelmes ember eleteben atmegy..Mindenki megelte ezen pillanatokat de a fenseges ahogy kifejezi a kolto magat es valosaggal amikor olvassuk mintha rolunk szolna aterezzuk a pillanatokat es megragva vissza vissza megyubk feleleveniteni azt amit ateltunk….