A kályhás A szomszéd utcában lakott, talán 150 méterre tőlem. Gyakran láttam a járdán álldogálni, két kutyája körötte körözött, és nézett balra, nézett jobbra, és nézett fel az égre. Tüskés lelkű, nagyhangú ember volt, mint később megtapasztaltam, mindenkire volt valami megjegyzése. Ő keresett meg engem, mert, hogy valaki említette […]
Sétál az öreg az udvaron, meg-megáll, körülnéz, majd kapja hirtelen, és egy iramodással a verandán lévő asztalnál terem. Laza fröccsöt sirít a pohárba, mely úgy fél meszely. Lehunyt szemmel iszik egy istenáldotta kortyot. Szétnéz a portán, elégedetten néz szét, minden a helyén, hátrálék munka nincs. Jutalmat érdemlek – somolyog magában […]
Menek má’ ne zörgess, millió dolgom vár, menek má’. Csak látod, ezt nem hagyhatom, hogy a szemetet ne vigyem ki. Hát kiviszem, Bérakom a kukába, oszt ezzel ez is el van intéződve. Hallom, hallom, hogy ne hallanám, de te is beláthatod a csirkéknek kell egy kis táp. Kicsi dara, aztán […]
Egy sorsában megrekedt, elhagyott lány álldogál, mint a zátonyra futott hajó, az élet kihívásának erdejében, a hosszú út szélén. A kilátástalannak látszó élete új lehetőségének reményét feladva, egyhangúságába temetkezve nézi, ahogy az út szélén szorgos hangyák szállítgatják tojásaikat ide-oda. Úgy érzi, ebből a mélységből már nem képes felemelkedni, újra önmagára […]
(Egy vak egérről szóló história avagy mese a puszpáng fejű nebulóknak). Megvakult egy egér, és nagyon szégyellte ezt. Bár a vakság nem betegség, hanem állapot ő még is restelkedett emiatt. Sorsát megírták az egér trubadúrok, egér igricek, lantosok, teorbános mesemondók, bárdok is- már a walesi egerek között. Most […]
Amikor Isten azt gondolta, hogy LEGYEN, megtörtént a nagy Bumm! Hatalmas tűz keletkezett. A tűz lángnyelvekből állt. A lángnyelv pedig egy-egy lélek volt. Egy láng (lélek) önmagában volt teljes. Egy egész. Férfi is, nő is, Isten is. Egész is, része is az egésznek. Jött az akarat, hasadjon az egész részekre. […]
Ennek az embernek sok hétköznap, boldog, és boldogtalan órák voltak a háta mögött. Kortalan volt, a szíve időszámítását figyelembe véve. Az iratok szerint, pár éve már nyugdíjas. Ez az ember pontosan ennyi éves volt. Órák, percek, évek, halmazából állt össze a kora, és egyben kortalansága. Soha nem tudta, hogy […]
Úgy látszik megteltél – talán Mérték nélkül szórtam beléd Az élet napfényes ritmusát, A szépen csengő szív dallamát. Néha felhők is voltak és rögök, Szünetként megtépázott örömök. Azért felhőkön és ködön át – láttad A ringó élet boldog mosolyát. Most úgy érzed elég – nincs tovább. Mohó […]
(Egy kedves vendégírás, szeretettel.) Emlékszem, úgy öt-hat éves lehettem, mikor első felnőtt barátom, egy névtelen, felnőtt férfi egy napon belépett az udvarra, és megszólított. Kedves volt hozzám, játszott velem, sokat nevettünk együtt apró csínyeken. Heteken keresztül járt hozzám, és mindig ugyanahhoz volt kedve, amihez nekem is: jó barátokká […]
Maci Hilda csatakos bundával ébredt. Talán rosszat álmodott, nem emlékezett rá. Csak azt tudta, hogy heves vágyat érez, egy kis, friss áfonyabogyó iránt. Összeszedte minden erejét, és elindult az erdő azon része felé, ahol az áfonyabokrok voltak. Igaz, hogy már lehullott a levelük is, de az avarban még lehetett […]