Vágvölgyi Jenő Menek má’


Menek má’ ne zörgess, millió dolgom vár, menek má’. Csak látod, ezt nem hagyhatom, hogy a szemetet ne vigyem ki. Hát kiviszem, Bérakom a kukába, oszt ezzel ez is el van intéződve.

Hallom, hallom, hogy ne hallanám, de te is beláthatod a csirkéknek kell egy kis táp. Kicsi dara, aztán az itatót is után kell tölteni. A malacnak lóhert seríteni. Mennyi, mennyi dolog vár. Te meg csak zörgeted a kapumat. Jól van, menek má’

Mindgyá’ menek má’.

Na itt az indulás ideje, de lám, lám, nincs itthon kenyér. mit mondanak majd ha hazajönnek, Se kenyér, se’ egy csipet só, Na ezt nem engedhetem. Felhúzom a krosnyámat, oszt kibándikulok a szatócs bótba.

Na erről jut eszembe, hogy kocsikenőcs is kell, hogy ne nyikorogjon utánam semmi. Minden fényes legyen, minden éles legyen.

Na egyen meg a fene téged is. Akkor a kaszát is meg kell még fennem, és a fenőt vízbe tenni.

Hát igen. Most jöttél rá, hogy kár zörgetned, én azt nem hallom.

Van egy kolomp a kapumon most azt rázod , és zörgetsz is közben. Nagyon nem értem miért kellek én olyan és ilyen sürgősen neked.

Szarban vagytok netán?

Na, menek má’ Csak hát látod, az ágyam milyen rehes, ráncos a lepedőm, a takaróm nem egyenes.

Nos ezt kiráncolom, emezt eligazítom, és most fekszem, olyan jó feküdni.

Ne  zörgess, ne kolompolj, mint mondottam má’ menek, azonnal menek.

A falon a képek, az életek, a létek idők szárnyin suhannak sebesen fakulón.

Ne kolompolj, jövök má’ jövök.

 

Ezt nem hittem volna, hogy ennyire hülye vagy.

Zörgeted a kapumat, vered a kolompomat, és nem veszed észre, hogy már itt vagyok.

Veled. És mögötted.

Örökre.

 

2017.01. 020-kor

Soroksár 020’ kor

PLT’

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük