Az asszony nézi a férfit, amikor az, belép az ajtón.
Kézen fogva vezeti kicsi lányukat.
Most hozta a bölcsödéből.
A férfi széles válla a dzseki alatt is jól látszik.
A nő belsejét elönti a melegség.
Jól ismeri ezt a vállat, évekig hozzá bújt.
Az érzést is ismeri, ami elöntötte.
Az sem számít, hogy már nem ő öleli a széles vállat, két hónapja elváltak.
Kapcsolatuk tökéletesnek indult.
Szépek voltak, minden apróságra adó, tökéletes lagzival házasodtak össze.
Az asszony imádta a szép és tökéletes dolgokat.
Mindig ilyen volt.
Tudta mit akart, megküzdött érte, tudott várni is rá, és, ha magkapta makacsul ragaszkodott hozzá.
Nehezen döntött, de, ha elkötelezte magát, kitartott döntése mellett.
Ő az, aki szereti, ha valaki megy vele vásárolni, és segít dönteni.
– Melyiket vegyem meg? A kéket, vagy a zöldet?
– A kéket – hangzik a válasz.
Megveszi a zöldet.
Sokak által irigyelt kapcsolat volt az övék.
Egy nagyváros mellett épített, szép családi házban laktak, anyagi gondjaik nem voltak.
Mindketten saját vállalkozásukban dolgoztak.
Az asszony irodája a házban volt, egy külön bejáratú szobában.
Szépen éltek, jött a baba is.
Egy csodálatosan szép, szőke kislány.
Úgy tűnt, tökéletes az életük.
A külvilág felé úgy látszott, és az asszony is azt hitte.
Nem tűnt fel neki, hogy hajnali szülése előtt éjfélig dolgozott, hogy a kórházban már iratokat nézegetett, és a hazaérkezés estéjén már az íróasztal előtt ült.
Az sem tűnt fel, hogy a férfi egyre később jön haza.
A nő igyekezett a munkáját is ellátni, és a gyermekkel is törődni.
Egyre fáradtabb és idegesebb lett.
Bedarálta egy modern kori szörnyeteg.
A pénz hajtása, amire igazán nem volt annyira szüksége, hogy mindent feláldozzon érte.
Nem is így indult.
Csak annyit akart, hogy független lehessen, és szépen megéljen belőle.
Szinte észrevétlenül nőtt meg, mindig csak egy kicsivel, ami még éppen belefért.
A jelek persze jöttek, és figyelmeztették is, de ő nem hallgatott senkire, makacs volt.
Férje már csak este, lefeküdni járt haza.
Új vállalkozást is indított, egy fiatal nővel közösen, akinél előtte dolgozott.
Otthon is bemutatta.
Szép volt a nő, fiatal, független, jómódú.
Jókedvű, gondtalan.
Már mindenki tudta, csak az asszony nem, hogy a fiatal nő a férfi szeretője lett.
Ő, makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy minden rendben van, minden rendben lesz.
Végül, belátta, hogy valami nem stimmel, és regénybe illően magánnyomozót fogadott.
Már lány korában is ilyen volt.
Nem hitt senkinek, míg maga meg nem győződött, bizonyítékok alapján, hogy a szeretett férfi nem hűséges.
Egyszer a lánytestvérével órákig álltak lesben, egy bokor tövében, a panelházak között, akkori barátja hűtlenségére bizonyítékot keresve.
Most, a magánnyomozó megerősítette, amit már mindenki tudott, csak ő nem akart elhinni.
Egy nap a férfi már este sem jött haza.
Ott aludt a fiatal nőnél, aki nem volt fáradt, nem volt ideges, ahol nem volt gyermeksírás, lehetett aludni, szeretkezni, élni.
Hónapokig nem jelentkezett, a telefont sem vette fel.
Az asszony pokoli időszakon ment keresztül.
Gépiesen tette a dolgát.
Dolgozott, hogy legyen pénze a házat fenntartani, kislányukat eltartani.
A férje anyagilag támogatta, de most már egyedül övé lett a ház, ez nem kis költséggel járt.
Szülei is segítették, és anyai érzései minden mást elnyomva, azt sugallták, minden rendben lesz, hiszen egy tündér kislány édesanyja.
És, persze, hitt abban, hogy minden jóra fordul.
Olyan lesz, mint régen, amit ismert, amit megszokott, amit szeretett.
Legjobban az bántotta, hogy a fiatal nő úgy járt hozzájuk, mint egy barát.
Kölcsönkérte többször az asszony kocsiját, és hasonlók.
Csoda, ha nem gyanakodott?
Egy idő után a férfi végre jelentkezett.
Válni akart.
Az asszony makacsul hitte, hogy minden helyre hozható, párterápiát ajánlott, és hasonlókat, mert szerette a férjét.
Biztos volt benne, hogy a férfi is szereti.
Hiszen, még csak nem is veszekedtek.
A férfi hajthatatlan volt.
Elváltak.
Pedig a férfi is szerette az asszonyt, talán, még most is szereti, de azt az életet, ami a kicsi születése után várt rá, már nem akarta, nem tudta vele élni.
Szerette a nő külsejét, a természetét, az önállóságát, hogy eltartja magát, és még egy csomó mindent.
Azért is vette feleségül, mert tudta, hogy szeretné.
Ő, ugyan még fiatalnak érezte magát, és nem is tartotta fontosnak, hiszen jól megvoltak, anélkül is.
Amikor megszületett a kicsi lány, minden megváltozott.
Az asszony változatlanul annyit dolgozott, mint előtte.
Igaz, próbált a gyermekkel is foglalkozni, de sokszor mások vigyáztak rá napközben, így, ha a férfi hazament, a házában gyakran idegenek voltak.
Napközben idegenek, este fáradt, ideges asszony, éjszaka gyermeksírás.
Ő nem ilyen életet akart!
Az apaság érzése sem jött első látásra.
Neki csak a rossz oldala jutott a babának.
És, jött a fiatal lány, akinél dolgozott.
A történet, banális.
Aztán, talán a lelkiismerete, talán mások unszolásának hatására, a férfi foglalkozni kezdett a kislányával.
Anyagilag mindig támogatta őket, de most valami megváltozott.
Egyre közelebb került a kicsihez.
Minden nap elhozza a bölcsiből, és este hétig náluk van.
Együtt töltik a szombatot is, és közös programokat szerveznek.
Mint egy igazi család.
Csak aludni jár máshova a férfi.
Oda, ahol egy fiatal nő várja.
Aki szereti őt, annyira, hogy öngyilkossággal is megfenyegette, ha elhagyja.
Közös vállalkozásuk is összeköti őket.
Most, innen próbál menekülni.
Oda, ahol béke van és nyugalom.
Ahol édes, kicsi lányával lehet játszani, ahol egy asszony is van, a gyermeke anyja, aki nem dolgozik, csak velük foglalkozik délután, akivel jókat beszélgetnek, akivel a kicsit, közösen gyermekprogramokra viszik.
Az asszony még szeretné visszakapni a családját.
Már tudja, hogy mit rontott el, bár még nem változtat rajta.
Nem szereti a változást.
Reméli, hogy minden újra úgy lesz, mint régen.
Magától.
A férfi meleg, békés otthont szeretne, egy igazi társsal.
Egy nővel, aki nem fáradt örökké, nem ideges, nem feszült állandóan.
Egy nővel, aki nem hisztizik, ha törődik a gyermekével, aki nem fenyegeti öngyilkossággal, aki nem zsarolja.
Aki nem akar tőle saját gyermeket, hogy megismétlődjön a helyzet, amiből elmenekült.
Most itt áll a két nő között.
A réginél már jobban érzi magát, mint, annál, akiért elhagyta.
Visszalépni nem mer, mert emlékszik, miért ment el.
Míg az asszony azt szeretné, ha minden a régi lenne, a férfi nem.
Az új nő azt szeretné, ha csak az övé lenne, feltétel nélkül.
Neki már ez sem kell.
Ebben a történetben, mindenkinek nehéz, de talán neki a legnehezebb.
Egyszer már rosszul döntött.