Ő Gabó.
Kimásolom.
„egyedülélek hiányzikegytárs magas kacsúteltkeblűborotvált hölgy”
A leveleket moderálják, kijavítják a helyesírási hibákat. Gyanítom, hogy az ilyeneket szándékosan nem javítják. Nehogy megtévesszék szegény sorstársaimat.
Elgondolkodtam rajta, hogyan lehetséges, hogy ilyen rövid idő alatt milyen érzéseket vagyok képes gerjeszteni azokban, (és, persze magamban is) akik kicsit is megfognak valamivel. Kicsit szégyellem is magam, és tanultam belőle.
Egyébként mindig teljesen köznapi dolgokról írok. Legalábbis így kezdem. Azután arról, hogy mi történt velem, hogyan éltem, hogyan élek, hogyan érzek. Kérdeznek, válaszolok. Valahogyan ebből kanyarodik el a dolog.
Közben kibontottam a csokimat. Lejárt a szavatossága!
A Republik énekli: „Megérdemeltem, amit kaptam. ”.
Ezek nekem dumálnak??
Ez egy válogatás, amit most hallgatok, ezek jönnek egymás után:
„Távolban egy fehér vitorla, hozzám vezessen kedvesem.”
„ A vonat legutolsó kocsiján…”
„Valahogy másként történt meg, mint ahogy elképzeltem.”
Minden dala egy üzenet. Nekem valakitől. Mire leírom, ezt éneklik: „Ez csak egy véletlen üzenet..”
Most meg: „ A vonat, ami már sohasem, azaz érkezik, csak üresen.”
Folytathatnám.
Mozdonyvezetőm jutott eszembe. Még jó, hogy nem tudok menni! Hogy sajnálnám, hogy elküldtem! Olyan jó volt vele kézen fogva sétálni. Igaz, mellettem jött, párommal volt egyforma magas, és hasonlóan is fogta a kezemet.
Ő is úriember volt, sohasem kezdeményezett, elfogadta, amit ajánlottam. Megírta, hogy nem is mert volna, félt tőlem. Pedig Ő is vonzónak talált. Azóta írt, ezt is elfogadta. Kívánja, találjam meg aki kell nekem, és örül, hogy ha barátok maradunk.
Vele a harmóniám meglett volna, a többi hiányzott. Nem tudtunk jókat beszélgetni és nevetni sem.
A műszakiak felszívódtak. Lám-lám! Engem is elhagynak. Most sírjak? Már nincs is lelkifurdalásom!
Hulljon a férgese!
Akinek nincs türelme ezt a kis pihenőidőt kivárni. Pedig össze is veszhettünk volna alatta, és letudva a dolog. Egyszer már sikerült. Így még előkerülhetnek.
Peti is megnézett újra. Biztosan ismét ajánlottak neki. Már az elejétől ajánlják nekem is. De, ha nem jövünk be egymásnak! Ő jómódú, intelligens, vállalkozása van. De! Olyan nőt keres, aki sokáig tollászkodik. Én meg nem. És, alacsony is hozzám.J Nem írok többet róla, mert még összejövünk véletlenül, aztán korrigálhatom.
Lányom nem olvasta a naplómat, reggel már hívott, de mondtam, hogy előbb olvassa el. Neki nem volt meglepetés. Szerinte ez egy darabig még így is lesz.
De, legalább már próbálkozom. Sokan még lábra sem álltak volna. Igaz, néha még én is botladozok. Szó szerint is lábadozok. Milyen érdekes körülöttem a világ! Vagy, csak elkezdtem figyelni? Emberekre, szavakra, zenére, lelkem hangjára.