A téli hadviselés jelentősen elhúzódott.
A háború, még ősszel tört ki, csakúgy, mint minden évben, az élelem és területszerzés miatt. Az Asszony úgy gondolta, itt minden az övé.
A Rágcsálók viszont megrekedtek az evolúció egy szintjén, és nem ismerik el a magántulajdon szentségét. Részt akarnak mindabból a kényelemből, amit a ház nyújt, és élelmet abból, ami az udvaron terem.
A tél folyamán mindkét fél jelentős veszteségeket szenvedett. Az Asszony főleg anyagiakat, a Rágcsálók életüket veszítették.
Ahogy azt a Rágcsálók vezére, Főrágcsávó megfogalmazta:
Üveghegyi Lukrécia Borcsa
Vagyona nagy részét
Egérméregre szórta.
Igaz, hogy elhullott, életüket veszített rágcsálót jó ideje senki sem látott. Csupán az elfogyasztott méreg mennyisége adott némi reményt arra, hogy az ellenfél hadereje fogyatkozóban lehet. A fő ellenség, az egér nemzetség. Sajnos, mint minden háborúban, mellékes veszteségként civil áldozatok is akadnak. Legalábbis a rágcsálónép körében szájról-szájra jár egy legenda, a karácsonyfa ágán örök álmát alvó apró barna mezei pocokról, akit a pincében találtak.
A kis fenyőn barna pocok,
Szeme csukva, már nem mozog.
Karácsonyfadíszként alszik
Ha van örök élet, addig.
A csata két fő színtere, a pince, és a ház két szintje közötti üreges tér. Persze, kisebb összecsapások az udvaron is zajlanak.
Itt a kutyák akcióznak, akik a háborúból hadsegédként veszik ki részüket, az oldalszárnyakon tevékenykednek.
Évek alatt begyakorolt stratégiájuk a következő. A vizsla kiszimatolja, a tacskó elkapja a föld alatt lapuló ellenséget. Igaz, ők nem csak rágcsálókra vadásznak, elkapják a vakondot is, ha óvatlanul kidugja a fejét.
A nagy türelmet igénylő kivárás a tacskó feladata. Képes órákig mozdulatlanul feküdni a járat felett, ahol mozgolódni hallja a feketebundás szomszédot.
Másik szakterületük a földi kutyák ritkítása. A földi kutya nevével ellentétben nem kutya, inkább egérre hasonlít. Az Asszony az idei évig még nevüket sem hallotta. Nyáron viszont látott kicsit is, nagyot is. A csatabárdot is Ő ásta ki, Dzsihádot hirdetett még nyáron, amikor meglátta, hogy kedvenc csüngő ágú barkafája minden gyökerét tövig rágta valami. Simán fel lehetett emelni a földről.
Akkoriban történt, hogy a ház melletti szőlő tövében egy parányi kis egérféle állat keringett körbe-körbe. Már nem retteg annyira tőlük, mint a prehisztorikus időben, hiszen egyedül kell megoldania a helyzeteket.
Azért, mégis, férfi után nézett, áthívott egy szomszédot, likvidálni az állatot. Azt gondolta, hogy tegye lapátra és dobja ki hátra. A férfi átvette a lapátot, és pár jól irányzott csapással agyonütötte a kis állatot, az Asszony nagy döbbenetére. Igaz, hogy kártevők, undorodik tőlük, és mérgezi őket, mégis más a szemtől szembeni hadviselés ilyen formája. Azután, kiderült, hogy nem egér volt, hanem földi kutya ivadék. Más az orra, füle, felnőttként nagyobb is, és más színű a bundája.
Később látott többet is, többnyire fej nélkül.
A földi kutyák a csatákban szó szerint a fejüket vesztették. Nem tudni, hogy történt, de többnyire fej nélküli tetemek hevertek a csatamezőkön.
A csatatér messziről látható, mert a kutyák hatalmas gödröket ásnak, hogy kihúzzák járataikból föld alatt lakó névrokonaikat.
Az Asszony nem csak földikutyát látott először az idei évben, de élő egeret is most vett szemügyre közelről. Persze, látott már sokszor egeret, találkozott velük itt-ott, de többnyire óriási üvöltéssel, magas lábemeléssel távozott az ellenkező irányba.
Látott, persze, holtan is, de csak rápillantott, míg lapátra vette, majd kinyújtott karral végső nyughelyére tette.
Most, viszont az egyik műanyag ládában látott egyet, aki nem tudott kiugrani. Mint utóbb kiderült, valószínű azért, mert evett a méregből.
Szóval, amikor meglátta, elrohant, majd, amikor a pulzusa újra normális lett, visszalépett. Látta, hogy még mindig ott volt az egér.
Megnézte.
Döbbenten állapította meg, hogy pont olyan fülei vannak, mint Miki Egérnek! Illetve Miki egérnek van olyan füle, mint egy egérnek. Mindig azt gondolta, hogy az egérnek pici, hegyes fülei vannak. Hát, nem. Nagy, kerek lapátfülei.
Miután megnézte, biztonság kedvéért szerzett egy férfit, a gázpalack szállítót, likvidálás céljából. Most már tisztázta konkrétan a menetet, így az utcán lévő nagy cseresznyefa tövénél elengedésre került az egér. A férfi szerint haldoklott, azért nem futott el.
Később az Asszony kiment és megnézte, de már nem volt ott.
Visszatérve a házban található hadszínterekre, pillanatnyilag a következő az állás. Az egérméreg minden szinten, minden mennyiségben elfogy. Két variáció lehet. Vagy nem egér eszi meg, hanem valami más állat, akire nem hat, vagy azért nem hat, mert lejárt a szavatossága augusztusban. Mivel novemberben vette meg, ez már jó ideje így van. Legalábbis az utolsó két adagnál. A biztonság kedvéért patkánymérget is tett le, de ahhoz nem nyúltak.
Elektronikus egérriasztó, darabja 6.500.-ft, minden helyiségben található. Csak az idén hat darabot vett az Asszony, a jelenlegi helyzet ismeretében, feleslegesen. Az is lehet, hogy mindenféle rágcsálóra hat, kivéve az üveghegyieket. Bár, ez nem volt feltüntetve az útmutatóban.
Az is felmerült, hogy nem is egér a betolakodó!
Na, de erről egy másik fejezetben.
És a háború végleges kimenetéről is, ami rohamosan közeledik. A béketárgyalások már tartanak. Az Asszony lassan ultimátumot ad, összeszedi magát, kitakarítja a pincét, és a felszíni tárolókat. A betolakodóknak nincs más esély, új hazát keresni, és ott tovább élni.
Onlyan, mintha èlne!