A napokban, elém került egy fénykép, amit lányom készített rólam, pár éve, a társkeresőkbe.
A fotózás így zajlott:
– Menj egy kicsit jobbra! – mondta
– Jó lesz. Most dugd el a sárkányfarkadat!
– Oké! Most a füstöt is tartsd vissza!
Jót nevettem rajta ma is, hogy felidéztem.
Vicces volt, de őszintén mondom, láttam magamon az elsárkányosodás apró jeleit.
Az elmúlt négy év alatt volt lehetőségem kielemezni magam, asszonyként, nőként.
Mit, miért tettem, min változtatnék, ha visszamehetnék.
Akkor persze nem vettem észre, csak szóvá tettem, és bosszankodtam olyan apróságokon, aminek semmi jelentősége nem volt.
Indok persze volt rá.
Hogy hol van a helye valaminek, hogyan kell állni a függönynek, mire, melyik törölközőt kell használni, és hasonlók.
Emlékszem, amikor kórházba kerültem, a törött lábammal, olyan törölközőt hozott be, amit, talán már a kutyáknak sem használtunk.
Pedig, órákig válogatott, mert azt tudta, hogy több féle van, és én biztosan raklamálok, ha nem jót hoz be.
Azt persze nem tudta, hogy máshol vannak, használhatóságuk szerint.
– Tudtam, hogy nem lesz jó neked! – mondta csalódottan, amikor átadta a kopott törölközőt.
Az ember, egy darabig nem válogatja le, hogy mi fontos és mi nem.
Igazából nem is gondolkodik rajta.
Eszébe sem jut, hogy az életünk véges, kár hülyeséggel tölteni akár egy percét is.
Azért a sárkányságnak vannak előnyei is.
A tűz, megedzi a szívet, lelket.
A sárkányszívben van erő, kitartás.
Vasárnap óta dobolok, magam és a szomszédok örömére.
Azt, ugyan nem tudom, örülnek-e, de hallják, az biztos.
Hallom, hogy beszélgetnek.
– A szomszédasszony pasija dobol, hallottad?
– Igen, de nem a pasi dobol, hanem ő! Mondta, hogy dobot készíteni megy valahova.
– Tényleg? Mennyi idős ez a nő?
Hát, sok!
Ezer éves, mint a sárkányszíve.
Benne van az ősök múltja, az utódok jövője.
A parányi lélek, ami bennünk lakozik, talán valóban egy kvantum részecske, óriási lehetőséget rejt magában.
Lehetünk őzek, akinek a bőrével a dob üzen, vagy sárkányok, akik tűzokádással edzik magukat.
Egy biztos.
Én most új életet kezdek.
A sárkányfarkamat jól eldugom, és tüzet sem fújok.
Talán, már le tudom válogatni, mi fontos és mi nem.
Edzeni sem kell magam, inkább lágyítani, szeretettel, szerelemmel.