Kutyavilág 1

Közeleg számunkra az új világ, új élet, ezért hétvégén, az új eb is látogatóba jött.

Volt már itt, de nőstényként.

A két fiú lelkesen fogadta, nyálukat csorgatva udvaroltak.

Most, egy új állapot van, mert Rozika, már nem kutyaasszony.

Kétszer szült, ezért, nehéz szívvel, de ivartalanítottuk, az együttélés érdekében.

Amikor vasárnap elnéztem őket, döbbenten vettem észre, hogy mennyire letérképezzük a mai „civilizált” világot.

Vagyunk, mi ketten, finoman szólva szép korúak, klasszikus értelemben, és még teljes minőségben, férfi és nő.

Kapcsolatunk is klasszikusnak mondható, bár nem vagyunk házasok.

Na, de a kutyáink!

Az öreg tacskó keverék legalább tizenöt éves, pontos korát nem tudni, mert tizenkét éve fogadtuk be az utcáról.

Hagyományos kan kutya, minden értelemben.

Még tavasszal is megszökött, kutyálkodni.

Ő a főnök jelenleg.

A vizsla kilenc éves, másodikként került ide.

Végtelenül okos, tanulékony, jó lelkű eb.

Ő lett az alárendelt.

Azt nem tudtam, csak már utólag szembesültem vele, hogy azonos nemű, két fiú kutya közül, az egyiknek a nőstény szerepe jut.

Magyarán szólva meleg párkapcsolatúként viselkednek.

Illetve, a domináns tacskót, biszexnek mondanám.

Ide jön Rozika, aki nősténynek született, de most semleges nemű lett.

Pont, mint a vizsla, akiben ugyan megmozdult valami, mert követi, kísérgeti, de igazán nem tud mit kezdeni a helyzettel.

És az identitásával sem.

Az Öregfiú próbálta megtartani a vezér szerepét, de én nem engedtem, hogy morogjon, ezért bevonult a házba.

Ő hamar felmérte, hogy ez a nő, már nem az a nő.

És jött a döbbenet!

Rozika, a fiatal nőstény, aki már nem is az, igazán, rámászott az öreg tacskó hátára.

Mint egy kan kutya!

Most már tudom, hogy ez domináns viselkedés.

Át akarja venni, valószínű, hogy át is fogja, a vezér szerepét.

Ahogy belenéztem az öreg kutyám szemébe, annyira megsajnáltam!

Milyen nehéz lehet neki, átadni a helyét!

Valahogy így van ez a nagyvilágban is.

Klasszikus esetben, anyánk világra hoz bennünket, fiúnak vagy lánynak.

Aztán, ma már, néha, a szülők eldöntik, hogy fiú legyen vagy lány, függetlenül, hogy minek született.

Szomorúan látom azt a kedves fiút, aki harmadik fiúként született egy családban, és „lány akart” lenni.

Lány ruhában járt csecsemő korától, babázott, „tudta”, hogy lány akar lenni.

Kamaszként hormonokat szedettek vele, hogy ne szőrösödjön ki, és ne mutáljon a hangja.

Most egy elhízott, kövér „lány”, húsz éves lehet, műmellet tetetett, hogy boldogabb legyen.

Igazából, se fiú, se lány.

Alig talál barátot, társat.

Nagyon sajnálom.

Főleg, mert nem is tudatosan választotta ezt az életet.

Néha, a külvilág van olyan hatással, mint az én kutyáimnál, hogy a kapcsolatokból eredő probléma miatt választunk a saját nemünkből társat.

Olyan is van, hogy egészségügyi okokból veszítjük el a testiségünk egy részét.

Még az a szerencse, hogy a lelkünk megmarad.

Bármi történjen velünk, mi, ha a lelkünkben férfiak vagy nők vagyunk, azok is maradunk, életünk végéig.

Az is igaz, hogy a szakállas nő, énekes, most úgy tudom, férfi lesz újra.

Hogy az ő lelkében mi lehet?

Szerintem, egyébként, a kutyáknak is van lelke.

És, bizony a fiatalok átveszik tőlünk a vezetést.

Ami rendjén is van.

Főleg, ha, elég erősek, és okosak ahhoz, hogy jobb irányba vigyék tovább.

Ha nem kérdőjelezik meg, a saját létük jogosultságát.

Mert, ha mindazok szülei, akiknek nem kell gyermek, hasonlóan gondolkodtak volna, ma ők nem lennének, és ez az eszme sem, amit ma propagálnak a szabadság nevében.

Azon is elgondolkodtam, hogy, nem lehet-e, hogy mindezt a háttérből tudatosan irányítják, mint mi a kutyáink sorsát, identitását.

Azok, akiknek hatalmuk van az emberek egy része felett, akik irányíthatóak, miközben észre sem veszik, hogy irányított az eszmeiségük.

A látszólagos szabadságuk.

De, már sokba kerülnek.

Ideje lecserélni őket.

Persze, lehet, hogy ezt, csak én látom így.

De, hát én a Bolond vagyok.

Már dobom is van.