Anyám, én nem ilyen lovat akartam!
Megnéztem az e-mail-jeimet, és drukkoltam, hogy arról a társkeresőről írjon valaki.
Írt is.
Behatol-ó írt! Mekkora tulok lehet! És, mit írhatott? Mondjuk, olvasni tud, mert nem szavazott.
Azt írja, lenne a korrekt szexuális partnerem! Ez ám az ajánlat! Nem tudok haragudni rá, olyan jót nevettem, amikor olvastam. Azt hittem valami durvaságot ír.
Veszprémi 55 éves, jó alaki paraméterekkel, házas.
Megköszöntem a „korrekt” ajánlatot.
Azon meglepődtem, hogy 45-en szavaztak rá! Persze, nők is kereshetnek csak szex partnert. Van itt minden!
Megnéztem Balatoni ismerősömet nagyobb képen. Hát, már nem is tetszik. Egyáltalán nem. Tök idegen. Jaj!! Csika Biga!
Tölgyfa írt, és képeket küldött. Igazi jómódú öregúr, olyan előkelő névvel is. Polgári lakás festményekkel. Képek a kertről. 6MB felett küldött képeket! Vagy harmincat! A lakáson csodálkoztam, ízlésesen berendezett, tiszta, szép otthon. Nő keze látszik mindenütt.
És! Jött a levél!
Az első kitartó ajánlatom is megjött!!!!
Hogy nős, de sokat tudna nekem segíteni. Eldobom magam!
Hát úgy nézek én ki, mint aki segítségre szorul? Vagy, mint aki pénzért keres kapcsolatot?
És, még sajnáltam, hogy hogyan fogom elküldeni, mert nem hozzám való!
Azt sem értem, ha annak nézett, hogy volt bátorsága magáról és az otthonáról ennyi képet küldeni a saját nevével, e-mail címével?
És miért nem fiatalt keresett? Ki a fene tart ma 59 éves metreszt?
Hát, erre varrjatok gombot!
Megírtam neki, hogy én társat keresek, és nem osztozok senkivel, és rajtam sem osztozzon senki.
Megköszönte.
Jenő is előkerült. Hat nap után elolvasta a levelet.
Az írás nem erőssége, skypolni akar, vagy telefonálni.
Úgy látom az olvasás sem, ha hat napig tartott, míg rászánta magát, hogy elolvassa, mit írtam. Azt a három mondatot.
Túl vagyok a varratszedésen is. Pillanatok alatt megvolt.
A doki csak kántálta, ne fusson, ne siessen, lassabban, ráérünk, ne siessen!
Berohantam, felugrottam az asztalra, leugrottam, hozzáfutottam a papírért, kirohantam.
Ő már látta, ahogyan összetöröm magam újra.J
Mondtam, ne izguljon, már nem engedhetek meg magamnak ilyen luxust.
Örömömben, hogy túl vagyok az egészen, szokás szerint megjutalmazom magam. Egy piros szoknyával. Az jó, hogy vége az orvoshoz járásnak, mert anyagi romlás fenyeget a sok jutalmazástól!J