Egy férfi véleménye, akit arra kértem, hogy írjon a társkereséséről:
Tudod, nem könnyű nekiállni és igazat írni, úgy, hogy ne bántsuk meg a szeretett nemet…
És tudva , hogy haragjuk és bosszújuk a végtelenségig kísért, ha sérelem éri őket…
A másik pedig, sok esetben a hibáinkat vetítjük át folyton az ellenkező nemre….
Éppen a barátom mesélte válásuk okát , mert a felesége így és úgy stb.
Azután 3 évi ismételgetés után, megkértem, hogy már nagyon jól ismerem a vádbeszédet, de most cseréljen szerepet és legyen az exe védőügyvédje és önmaga vádolója…..
Hát az első mondat végére , már megint az előző felállás szerepében tetszelgett…..Mondtam, <védjed> ne vádold, magadat mosva benne….
Bármi nemű kísérletezésem, hogy megpróbáljam vele megértetni, hogy a másikat nem tudja megváltoztatni, de ha saját magát viszi a következő házasságába is, amitől az első is tönkrement akkor, megint ott köt ki, ahol a part szakad es csak vádbeszédje lesz a nejéről…
Igaz barát vagy te, mert szavadból azt veszem ki, hogy férfi vagy.
Igen, ne bántsuk meg a másik nemet, bántjuk mi magunkat eleget.
Hogy ők mit tesznek, legyen az ő elszámolásuk.
Sajnos a férfiak is ugyanazon hibákat követik el, mint a másik nem.
Hogy:” Nem, nem, és nem, akkor is nekem van igazam.”.
Ezen a világon csak két nagyhatalom létezik. A NŐ hatalma, és a FÉRFI hatalma.
Az alma ellopása óta nem tudnak egymással mit kezdeni. Ki lopta el az almát? Már az sem lényeges.
Azóta nincs béke a világon.Mert ez a gigászok harca.
“Az isten saját képmására teremtette az embert”
Az embert.Nem a férfit, és nem a nőt.
Az embert.
Ezt kéne már végre felfogni valakinek.