2016.01.01
Hát, nem jött össze a győri férfi. Még barátnak sem.
Igaz, hogy holnap találkoznánk, de lemondom. Váltottunk pár szót, amíg megbeszéltük, hogy hol találkozunk. Ennyi elég is volt belőle.
Már a hangja sem volt szimpatikus, és az a pár mondat sem, amit magáról mondott.
(Most utólag írok ide, 2.-án. Jól tettem, hogy lemondtam.
Este ¾ 10-kor jutott eszébe, hogy tisztázza velem, netán számon kérjen, hogy miért nem akarom megismerni.
Lehet, hogy akkor olvasta a 3 órakor íródott sms-t, de mégis.
Milyen férfi az, aki egy ismeretlen nőt este ½ 10 után hívogat?
Olyan, mint az, akinek egyszer este megadtam a telefonszámomat, és másnap reggel ½ 7-kor felhívott, hogy, hogy vagyok. Gyanítom, még nem józanodott ki.
Erről meg az jut eszembe, hogy olyan is volt, aki délután hívott fel beszélgetni, majd szólt, hogy várjak egy kicsit, mert tölt magának. Édesanyjánál lakott 60 évesen, és ágyban fekve hívott, miközben cigizett és itta a fröccsét.
Most válogatok???)
Amúgy a győri férfi már gyanús lehetett volna, mert eddig még senki sem jött be, akivel telefonon beszéltem.
Sem az, aki a Plázánál akart találkozni.
Na, olyan is volt már egyszer. Illetve kétszer.
Először székesfehérvári jóval fiatalabb ismerősöm, akivel többször találkoztunk, mégsem lett belőle semmi, mert, mire megcsináltatta a fogait, én már feladtam. Hiába volt fiatalabb, öreg- ember volt hozzám.
Másodszor is elmentem a Plázához randira, előérzetem ellenére.
Vele is telefonon beszéltük meg, és ő sem volt szimpatikus, de meggyőztem magam, hogy ne ítéljem meg előre.
Azt mondta, hogy alacsony, az adatlapján 167 cm volt. Nem éppen magas, de gondoltam, nem válogatok. (Nem is nagyon van, kibőlJ)
Szóval, elmentem.
A wc-ig.
A Plázában befutottam a mosdóba, és amikor jöttem kifelé, ő jött be.
Azonnal tudtam, hogy ő az, bár képét nem láttam.
Alacsony volt.
Annyira, hogy a virág a kezében a földig leért.
Amennyire meg tudtam ítélni, nálam is alacsonyabb, pedig én is csak egér méret vagyok.
Elsuhantam mellette lesütött szemmel, majd vágtában ki a kocsihoz, és onnan hívtam fel, hogy ne haragudjon, de nem jövök. Ne várjon hiába, és ne kérdezze miért. Ez van.
Nyáron volt még egy randim, amikor szintén a „ne válogassak” elv alapján elmentem.
Kőműves volt. A képen nem nézett ki rosszul, inni nem ivott (azt írta), de cigarettázott.
Gondoltam, megnézem, annyit kibírok.
Hát, már arra alig tudtam rászánni magam, hogy a kocsiból kiszálljak. Azonnal felismertem.
Ő elég magas volt, de szó szerint csont sovány, és úgy öltözött, mint egy vidéki kőműves a búcsúba. És, persze cigizett.
Azért kiszálltam, és megmondtam, hogy szerintem nem vagyunk egymáshoz valók.
Nem értette miért mondom, neki bejövök.
Ha, jól emlékszem, ennyi volt az idei évi társkereső élményem.
Összegezve, cseppet sem bánom, hogy regisztráltam. Társat ugyan nem találtam, de egy férfi barátot az idén is. Vele is váltunk levelet időnként. Még ő is egyedül van.
És, persze szereztem annyi tapasztalatot, emberismeretet, hogy akár társkereső irodát is nyithatnék.