A Spar folyosóján mentem, amikor egy szép fiatal párra lettem figyelmes.
Előttem mentek, kézen fogva.
Magas, karcsú, izmos testük volt.
Ujjaik összefonódtak, lengették a kezüket.
Időnként egymásra mosolyogtak.
Szép arcuk volt. Fekete szemeik csak úgy ragyogtak.
Kreol bőrüktől élesen elkülönülve, vakító fehéren villantak ki fogaik, amikor mosolyogtak.
Igazán szépek voltak.
Arabok.
Férfiak.
Megtalálták maguknak a tökéletes helyet, Európát.
Ők tényleg ide valók.
Itt büszkeség az ő másságuk.
Tökéletesen beilleszthetők.
Velük kiemelten foglalkoznak a kisebbség védelmére létrejött szervezetek, ezért gyorsan kapnak lakást, munkahelyet, utódaik sem lesznek, akik tovább gyarapítanák az első és a másodgeneráció szegényeinek csapatát.
Te szegény Európa.
Te vén Európa, Te büszke nő.