Valaki mondja meg milyen az élet, valaki mondja meg, mért ilyen? 1

Válaszokat keresünk.

Mi az élet értelme, van neki egyáltalán?

Miért betegedtem meg, miért nem működik a párkapcsolatom, miért nem találok megfelelő munkahelyet, miért vagyok magányos, szomorú, miért szorongok, miért halt meg valaki, akinek nem kellett volna?

Hát, most már egyre többen tudják a választ, válogathatunk is.

Mióta felkeveredtem a Facebookra, csodálkozva nézem, hogy mennyi mester, tanító, gyógyító hirdeti magát!

Persze, én is megfordultam jó pár helyen, és ismerem is az ezotéria sok ágát, mégis meglepett ez a bőség.

Meg persze, a felkészültségük, tudásuk, tanításuk.

Az egyik honlapon látom, hogy a bűntudat felesleges érzés. Csak megbetegít, ha valami rossz cselekedeted miatt bűntudatod lesz.

Mert, azért cselekedtél rosszat, mivel tapasztalni jöttél.

Tehát, bizonyára elhatároztad, hogy megtapasztalod, milyen másokat bántani.

Azt már nem, hogy milyen érzés, ha megbánod.

Nincs ebben valami kis gubanc?

Mert, valóban, ha már megbántad valamilyen tettedet, és bocsánatot kértél, tanultál belőle, ne rágódj rajta, ne emészd magad, mert annak már nincs értelme. Tényleg megbetegít.

Egy igaz, bölcs „tanító” mondta nekem, 96 éves korában, a hosszú élet titka az, hogy soha ne rágódjunk semmin.

De, az, hogy bármit megtehetsz, mert felment egy eszme, nagyon nem jó irányba vinne.

Sokan járják az ezoterikus tanfolyamokat, előadásokat, látokhoz mennek, jósokhoz, hogy mondja meg már valaki, hogy miért nem oldódik meg a problémája.

Mert mindannyian azt szeretnénk, hogy kifizetjük egy tanfolyam, egy kezelés árát, és varázsütésre megoldódik minden. Elmúlik a fájdalom, meggyógyulunk, társat találunk, munkahelyet.

Azután, a vége az, hogy azért nem sikerül, mert karmikus eredetű a probléma, azon pedig most nem lehet segíteni. Mert bevállalta, mert olyant követett el, amiért most bűnhődik.

Amit én megtanultam, az, az, hogy a válasz mindenre bennünk van.

Magunkon segíteni is csak magunk tudunk.

Senki más nem tudja neked megmondani, hogy mit kell tenned azért, hogy jobb legyen az életed. És tenned kell érte.

Erősíteni tudnak, és jó dolog, jó szándékú emberek között lenni. Akkor is, ha fizetni kell érte. Nem is keveset.

De, hát ma mindennek ára van. Ilyen világot élünk.

Az olyan „ingyenes” tanítók, mint Jézus volt, eltűntek.

Rögtön utána, mert akkor átvette az egyház és az uralkodó a „tanítást”, szintén a pénz és hatalom nevében. Aki mást mondott megégették.

És pont ettől lett olyan, amilyen ez a „piac”.

A pénz miatt. Egyre többen élnek belőle, egyre többen keresnek egy kis mellékest vele.

Mert nagy üzlet. Nagyon nagy.

A napokban láttam, hogy két óra alatt jóval több, mint százezer forintot lehet keresni.

A hallgatók egy része biztosan elhatározta, hogy ő is ebből fog élni.

Persze, keressen, akit megfizetnek, és nem árt vele.

Olyan ez, mint a könyvelés volt. Nem tudom, most is ilyen-e, de az én időmben, amikor kezdődött a maszek világ, boldog, boldogtalan könyvelt.

Aki legalább pénztáros volt valahol, pár évig, már elvállalta egy pénztárkönyv vezetését.

Egy kis mellékesért.

Mivel sekély tudással rendelkezett, fel sem fogta, hogy mekkora veszteséget okozhat annak, akinek könyvelt. Többnyire ki sem derült, mert kevés kisvállalkozót ellenőriztek, öt (illetve hat) éven belül. Csak, amikor „felnőttek”, nagyobbak lettek, kérdéseik lettek, akkor kerestek nagyobb hozzáértéssel rendelkezőt.

Eszembe jutott egy drága tanfolyam, ahova pár hónapig jártam.

A „tanító” az egyik prófécia igazolásához, mely szerint, ha két nap (vagy hold, már nem emlékszem) lesz az égen, itt a végítélet. 2012-es évben volt.

És, bemutatott egy fényképet, amin két nap látszott.

Aki csak egyszer is nézett át ablaküvegen, vagy busz ablakon, az látta, hogy az üveg néha megkettőzi a képet.

Vagy, amikor elhunyt páromtól hoztak üzenetet.

Azok a kedves, érzelmes szavak, amiket nekem közvetítettek, vagy másnak szóltak, vagy más küldte.

Vagy, csak a jó szándékú közvetítő egója találta ki.

Mi annyi ideig éltünk együtt, hogy szó szerint ismertük egymás gondolatát. Sokszor előre kimondtuk, mit fog mondani a másik.

Nekem a párom ilyesmit küldene:

„Jól van mama, most már hagyd abba a siránkozást!

Te még élsz, azzal törődj! Hova lett a nagy szád, a nagy hited?

Majd, ha átjössz, megnevettetlek. Már gyűjtöm a vicceket.”

Megjegyzem, ha már azért születünk le, mert tapasztalni akarunk, akkor a lélek odaát nem érez emberi értelemben vett érzéseket. Örömöt, bánatot, és a többieket.

És, nem kötődik egy itt hagyott személyhez.

Az egyik tévéműsorban egy médium közvetít halottaktól. Olyan igaznak tűnik.

Vagy nem?