Amikor kerge tyúk voltam
Eljött az idő, hogy az általam megismert szélhámosról és saját naivságomról, kukaságomról írjak.
Egy hozzászóló is előhozta a témát, mert Ő is találkozott eggyel, és látom Kerge társkereső társunk is érinti a témát mai „eresztésében”.
És! A Facebook-on mutatta egy kedves barátnőm, hogy hozzá is bejelentkezett egy angol férfi.
Ő volt az!!
Ezért a fényképét is közzéteszem.
Egy másik kedves ismerősömmel is elhitette pár napig egy „amerikai katona”, hogy talált valakit.
Úristen! Mi, magányos nők ennyire kiszámíthatók vagyunk?
Százan, ezren hiszünk ezeknek a csalóknak, mert annyira akarunk bennük hinni!
Az úgy volt……
Író barátom, (társkereső), társtaláló, kudarcom keltette csüggedésem láttán megajándékozott egy mesével. (fel is teszem a mesék közéJ)
A mese szerint (kivonat, akinek nincs kedve elolvasni) miközben én kerge tyúkként futkározok az úton, egyszer majd jön valaki, aki leporol, felvesz és happy.
Ott, ahol a normandiai partraszállás volt.
Ekkor jelentkezett be egy amerikai katona!
(A sors kezének vettem, pedig csak a lába volt, és rúgott is egyet vele. Belém.)
Mert, kik is szálltak partra Normandiában? Hát az amerikai katonák!
És, íme, itt van.
Özvegy, egyedül neveli nagy fiát, és védi a hazáját Szíriában. A megtakarításából házakat épít a háború miatt árván maradt gyermekeknek.
Amint meglátott, tudta, hogy engem keresett. Nem hitte volna, hogy szeretett felesége halála után talál valakit. Engem Isten küldött, mert ő mindennap imádkozott, hogy találjon valakit, akit szeretni tudna.
Elvisz a Machu Picchura, veszünk kis házat az óceán partján, és élünk, míg meg nem halunk.
Valahogy így (google-s fordításban):
Kedvesem, A szerelem egy ajándék, hogy soha nem szabad kárba. Különösen, hogy értékelik a romantikus szerelem, két ember megoszthatja. A szerelem egy teljesen egyedi érzés, csak akkor érthető, több éves tapasztalat. Ez az inspiráló, és édes, ez fakad a legmélyebb része az ember lény. Kedvesem, A szerelem egy hatalmas erő, amely nem lehet lebeszélni. A szeretet ad nekünk erőt kell folytatni annak ellenére, hogy a direst a körülmények vagy a legnehezebb problémák, a szerelem is, hogy valakinek az akarat, hogy továbbra is él.
Meg ilyenek. Többet nem idézek, mert már látom, hogy milyen nevetséges.
Akkor nem volt az. Egyszerűen boldog voltam, hogy ilyen gyorsan találtam valakit. Aki úgy gondolkodik, mint én.
Özvegy, akinek ugyanúgy hiányzik a társa, mint nekem.
Jótékonykodik, a hazájáért harcol (mondjuk ezt azért én már akkor sem úgy láttam, hogy megmentőnek mentek volna az amerikaiak Szíriába).
Akkor így írtam barátaimnak:
Amúgy ez nyilván nem szerelem, és szerintem Ő sem úgy gondolta. Szeretet éhes, mint én, és talált valakit, akire rázúdíthatta.
Valaki írta, hogy így lehet, igaz. Én is így voltam vevő rá. És, viszonoztam.
Az biztos igaz, hogy a képeim alapján tetszettem Neki, és a leveleimnek is örült.
Meséltem a normandiai parton megtalálandó boldogságomról, leendő új társamról.
A halott férjemről, Ő az első feleségéről, akivel nagyon szerették egymást és szintén meghalt.
Hogy szoktunk hozzájuk beszélni, nézni az égen a csillagokat, vajon hol vannak.
Hogy kérünk Tőlük segítséget. És elhisszük, hogy segítenek. Elhittük, hogy lehetne közös életünk, hogy tudnánk együtt élni. Árva gyerekeknek házat építeni, egy kis házban nézni a naplementét az óceán partján.
Amúgy, ha csak egy beteg lelkű, nyomorult katona, aki valahol embereket öl, akkor sem sajnálom, hogy megismerkedtünk, ha segített neki a levelezésünk, ha szüksége volt rám. Ha, kicsit is jobban érezte magát tőle.
Jó volt elhinni pár napig, hogy újra szerethet valaki, hogy él valaki, aki hasonlóan gondolkodik, vagy úgy hazudik, ahogyan nekem tetszik.
Olyanokat írt, amiket lelkibeteg gyilkológépek nem tudnak kitalálni. Ismerni nem ismerhet.
Most nem a gyönyörű, cirkalmas szövegére gondoltam, hanem amikor a gondolatairól, az életéről, a háborúról, a jövőt illető elképzelésről írt.
Én írtam a kertemről, meséltem a rigóimról. Meséltem a nagy aranyhalamról, akitől kérni lehet, és néha teljesíti. A kutyáimról, az unokámról. Átküldtem a képet, amit rajzoltam. A pillangót a vállamról.
Ő pedig megértette a meséket, tetszett neki. Hálás volt érte, és várta.
Írtam Pygmalionról, John Lennon dalaiból idéztem. Salamon király Énekek énekéből.
És, igen elhittem, hogy újra találtam valakit.
Mindaddig, míg a családban egy fiatal el nem kérte a fényképét.
Mert a családi, baráti körben, pár hozzám hasonló naiv drukkertől eltekintve, mindenki óvott.
Nem hittek a mesében, a csodában.
És, tádám!
A fényképre bejött egy pár angol társkereső oldal, ahol ott virított a képe, mellette a társkereső nők levelei, hogy kinek, milyen néven, mit hazudott.
És kitiltották.
Az én szememről is leesett a hályog.
Már megláttam az egyenruhán a brit jelzést, rájöttem, hogy tőlünk egy órára London van abban az irányban, ahonnan írt, Damaszkusz a másikban.
Már láttam, hogy a képek nem egy időben készültek.
És, azt is, hogy nálam kevésbé ért a számítástechnikához, mert nem értette, honnan jöttem rá bizonyos dolgokra.
Magyarázkodni kezdett.
Végül azt írtam, hogy tálib kém vagyok, hagyjon békén.
Ezt válaszolta: (google fordítás)
Kedves Tálib ügynök!
Úgy én kapcsolatba kerültem egy tálib ügynökkel, több mint egy héttel ezelőtt. Én jelenteni foglak, vigyázz! Én valóban neked adtam a szívem, anélkül, hogy tudtam volna a küldetésedről, hogy titkos információkat juttatsz a táliboknak. Milyen sokat adtál át nekik? Milyen pénzért adtad el a lelkedet, és élvezed csak a pénzt! A csodák soha nem érnek véget
Blablabla…..
Ekkor értettem meg, hogy egy liba voltam. Táliba. Ebből született a mese, A Táliba.
Kapóra jött, hogy szolgáltatót cseréltem, így e-mail címem megváltozott, és skype-om is elromlott.
Így ért véget ez a szép mese.
Most tanulságul és megnyugtatásul közzéteszem a történetemet.
Higgyétek el, nem kell hozzá kukának lenni, hogy bedőljünk egy szélhámosnak. Csak magányosnak, szeretetéhesnek, és reménykedőnek. És, persze, rutintalannak.
Álljon hát itt a képe.
És még egy tanács. A google-val lehet képre is keresni. Ha gyanús valaki, tegyétek be a képét és keressetek rá.
Azt is hallottam, hogy volt, akitől már pénzt is kértek ezek a (többnyire) külföldi szélhámosok. Vigyázzatok, kedves társkereső nőtársaim!
Azt nem tudom, de gyanítom, hogy fordítottan is lehetnek szélhámosok, akik a másik oldalt próbálják becsapni. Talán, lesz a férfiak között, aki közzétesz ilyen történetet.
