A napokban, takarítás közben kezembe került egy baba.
Különleges darab.
Porcelán feje és keze van, coffba font szőke haján szalmakalap.
Régimódi, virágos, csipkés, hosszú ruhát visel, szoknyájában egy óra rejtőzik.
Miközben nézegettem, eszembe jutott, hogy anyám, lányunokájának, még nagykorában is, ilyen különleges, drága babákat vett, amikkel igazán játszani sem lehet, csak nézegetni.
Én is kaptam kisgyermekként egy ilyen különleges, szép és drága babát.
Karácsony van.
Az udvart vastag, fehér hódunna takarja.
A parányi ablak párás a bent lévők leheletétől.
Az asztalon fehér terítő, rajta vöröshagyma, fokhagyma, frissen sült kenyér és kalács.
Csendes áhítatban mondják az esti imát.
A nagyobbik lánygyermek, a mindennapi kenyér helyett babát kér.
Igazi babát.
Olyant, amilyenről minden karácsonykor álmodik.
Hogy egyszer majd elhozza a Jézuska, aki mindent meg tud tenni, aki mindent lát és hall.
Szemét jó erősen lecsukja, és minden erejével a babára összpontosít.
Hogy milyen legyen, és hogyan fogja látni az asztalon, ha újra felnéz.
Hiába, mert az asztal üres maradt, most sem hozott babát a Jézuska.
Talán, megint nem viselkedett elég jól.
Nem érdemelte meg.
Ismét megfogadja, hogy mostantól mindig jó lesz.
Teltek, múltak a karácsonyok, de Ő soha nem volt elég jó, mert nem hozott babát a Jézuska.
Felnőtt a Babáról álmodó, asszony lett, saját gyermekekkel, az egyikük lány volt.
És egy karácsonykor megtörtént a csoda.
Az asztalra állított, kicsi fenyőfa alatt baba ült!
Nem is akármilyen.
Igazi menyasszonyi ruhát viselt.
Haja ugyan nem volt, de a fátyol, ami mirtuszkoszorúra volt csatolva, eltakarta.
Igazán gyönyörű volt!
A gazdag szomszéd gyerek, az összes ajándékát odaadta volna érte, hatalmas karácsonyfájukkal együtt.
Ekkor anyám már egyedül nevelt bennünket.
Rengeteg pénzbe kerülhetett a baba, mert igazi, esküvői ruhakészítő szalonban varratta meg a ruháját.
Karácsonyig minden nap elővette, és nézegette.
Szívét elöntötte a boldogság, mennyire fog örülni a lánya!
Amennyire Ő örült volna, valamikor egy ilyen babának.
Mert a baba pont olyan, amilyenről Ő egy életen át álmodott.
Csak azt nem tudta, hogy én másról álmodtam, egész kicsi koromtól.
És, én sem voltam elég jó, mert nekem sem teljesítette a Jézuska.
Most értettem meg, hogy élete végéig benne maradt a vágy, egy gyönyörű baba után.
Nekem és lányomnak vette a babákat, de valahol mégiscsak magának.
Azt az örömöt és vágyat ismerte, ami az Ő lelkében élt.
Mennyi vágy születik, és marad bennünk egy élet során, amit megpróbálunk gyermekünkben beteljesíteni!
Egy szép baba, egy megértő anya, egy biztonságot adó apa, egy meleg otthon, egy vágyott karrier.
Megszületünk, majd megszületnek bennünk vágyaink.
Dédelgetjük őket, sokszor egy életen át.
Néha kivetítjük egy babára.
És, talán az utolsó pillanatig bennünk marad az érzés, hogy másképpen alakult volna az egész életünk, ha valamikor, megkapjuk Azt a Babát.
Kívánom mindenkinek szeretettel, hogy megkapja „babáját”, ami vágyként él a lelkében.
Ezen, vagy a következő karácsonyok egyikén.
Áldott, békés Karácsonyt!