A kör bezárul


Dóra

Dóra emlékének

A kör bezárult.

Magadnak, negyven évet sem adtál,

A Végső valóság menyasszonya vagy már.

Végül, ki volt benned az, aki útnak indított?

Ki kapott kegyelmet, Te, vagy a családod?

Sírnak utánad, szenvednek, Te látod?

Kicsi lány, kicsi lány, ki voltál, egy angyal tán?

Ki küldött és mi végre, kinek, mit tanítottál?

Melyik démon üldözött, hogy ily messze futottál?

Magzatod, kit itt hagytál kinek lesz világa?

Lesz-e valakinek, virágnak virága?

Talán, ő lesz, aki megmenti a világot,

Talán, csak ő lesz majd, aki visz sírodra virágot.

Az ő szívében az Anya maradsz, míg szemében is kihuny a Nap.

Esténként látogasd meg, súgj csodás mesét neki,

Úgy, ahogy azt kis lelke szereti.

Felismert, hogy Te voltál az elefántos felhő,

Felismer bárhol, akkor is, ha felnő.

Te voltál az egyik legszebb virág a világon,

A földi pokol most már csak rémálom.

Az Öröklét asszonya lettél,

Már nem számít, hogy a Földön hogy éltél.

Bekebelezett a sötét, drogos világ,

Ahol nem nyílik többé az illatos virág.

Fehér ruhában, csukott szemmel álmodsz már,

Egy új világot, hol béke vár.

Mire visszajössz, álmodj egy jobb életet,

Gyönyörű hely a Föld, megélheted!

Annyira másképpen látjuk a világot,

Van, ki itt poklot lát,

És, van, ki mennyországot.

Bocsáss meg a világnak, itt mindenki megbocsát neked.

Legyen egy következő, sokkal, sokkal boldogabb életed!

Asszonylélek 2018-06-24

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük