1. változat
Az Úristen az egeret a föld felszínére és földalatti életre teremtette. Így is éltek generációról generációra sok ezer éven át.
Történt egyszer, hogy egy egér család Üveghegyen egy kis ház kertjében táborozott le. Csendesen élték mindennapjaikat a ház lakóival együtt, de azoktól külön. Azt tudták, hogy a kétlábúakat kerülni kell, különösen az ürge méretű asszonyt. Generációk óta adják át az egerek kölykeiknek a tudást, miszerint az asszony ipari sziréna berendezéssel rendelkezik. Jobb, tehát a találkozást elkerülni, mert, ha bekapcsolja, még az utódok is halláskárosultan jönnek világra.
Egyszer, az egyik egér alomban különös egér született. Nem szürke volt, mint a testvérei, hanem sötétbarna, és szárnya volt! Mindenki döbbenten nézte. Össze is ült a Bölcsek Tanácsa. A Bölcs Egerek Tanácsa.
Tanakodtak, hogy mi történhetett. A Tanács elé rendelték az egérasszonyt, aki a különös jószágot szülte. Vallja meg, hogy félre lépett-e, s, ha igen, kivel, hogy ilyen különös lényt hozott a világra. Az egérasszony tagadott. Igaz, hogy a vakond udvarolt neki a télen, mert földalatti járata az egérlyuk szomszédságában volt, így gyakran találkoztak. Az is köztudott, hogy a vakond vak, így tényleg az egérasszonynak kezdett udvarolni. Előfordult, hogy hozott neki ezt, azt. Hernyót, kukacot, lárvákat. Az egérasszony elfogadta, mert mindig egy rakás éhes szájat kellett neki etetni.
De, csak ennyi volt. Neki nem is tetszett a vakond. Hiába volt gazdag, hiába volt gyönyörű fekete szőrme kabátja.
Ekkor a Tanács elé lépett egy öreg, vak egér. Azt mondta: – Én tudom, mi történt!
És elmesélte, hogy reggelente gyakran látta, amikor az egérasszony kiült az egérlyuk elé, és sóhajtozva nézte az eget. Gyönyörködött abban, ahogyan a nap felkelt, hallgatta a madarak énekét, és vágyakozva nézte, hogyan repülnek cikázva az égen a fecskék.
És hallotta, hogy az asszony hangosan imádkozott.
– Mindenható Isten! Életem delén már túl vagyok, földi feladatomat teljesítettem. Utódok sokaságát hoztam világra, neveltem fel. Egész életemben egyetlen nagy álmom volt.
Repülni!
Egyetlen vágyam, hogy érezzem, milyen érzés könnyűnek lenni, a szél szárnyán lebegni. Kérlek, Istenem, ha méltónak tartasz rá, teljesítsd a kérésemet!
Isten minden nap hallgatta az egérasszony imáját. De, sokáig nem válaszolt. Azután, egy nap megsúgta a vak egérnek, hogy teljesíti az egérasszony kérését, de nem teljesen úgy, ahogyan kérte. Az egyik utódnak adja meg a lehetőséget. A következő alomban különös lény fog születni. Egér lesz, de szárnyai is lesznek, mint a madaraknak! És repülni is tud. Azonban csak éjjel repülhet, és látni nem fog.
A vak egér ezt a történetet mondta el a Tanács előtt. Azt, hogy Isten ajándéka a különös lény, így az asszonyt felmentették a vád alól.
Az egérasszony imájának köszönhető, hogy ma vannak olyan egerek, akik repülni tudnak.