A szárnyas egér


2. változat

Az Úristen az egeret a föld felszínére és földalatti életre teremtette. Így is éltek generációról generációra sok ezer éven át.
Történt egyszer, hogy egy egér család Üveghegyen egy kis ház kertjében táborozott le. Csendesen élték mindennapjaikat a ház lakóival együtt, de azoktól külön. Azt tudták, hogy a kétlábúakat kerülni kell, különösen az ürge méretű asszonyt. Generációk óta adják át az egerek kölykeiknek a tudást, miszerint az asszony ipari sziréna berendezéssel rendelkezik. Jobb, tehát a találkozást elkerülni, mert, ha bekapcsolja még az utódok is halláskárosultan jönnek világra.

Egyszer, az egyik egér alomban különös egér született. Nem szürke volt, mint a testvérei, hanem sötétbarna, és szárnya volt! Mindenki döbbenten nézte. Össze is ült a Bölcsek Tanácsa. A Bölcs Egerek Tanácsa. Tanakodtak, hogy mi történhetett. A Tanács elé rendelték az egérasszonyt, aki a különös jószágot szülte. Vallja meg, hogy félre lépett-e, s, ha igen, kivel, hogy ilyen különös lényt hozott a világra. Az egérasszony tagadott. Igaz, mondta, hogy a vakond udvarolt neki a télen, mert földalatti járata az egérlyuk szomszédságában volt, így gyakran találkoztak. Az is köztudott, hogy a vakond vak, így tényleg az egérasszonynak kezdett udvarolni. Előfordult, hogy hozott neki ezt, azt. Hernyót, kukacot, lárvákat. Az egérasszony elfogadta, mert mindig egy rakás éhes szájat kellett neki és párjának etetni. De, csak ennyi volt. Neki nem is tetszett a vakond. Hiába volt gazdag, hiába volt gyönyörű fekete szőrme kabátja.

Ekkor a Tanács elé lépett egy öreg, vak egér. Azt mondta: – Én tudom, mi történt!
És elmondta, amit Isten sugallt neki.

Valójában az történt, hogy egyik este véletlenül fültanúja volt, amikor a vakond udvarolt az egérasszonynak. Tudta, hogy az egérúr nincsen otthon, állandóan a mezőt járja élelem után kutatva mivel nagy családja volt.
A vakond az egérasszonyt ugyan nem látta, de érezte, hogy finom illata van, és amikor véletlenül hozzáért, azt is érezte, hogy vékony, selymes bundát hord. Nosza, jött is az ötlet, hogy szerezze meg az egérasszonyt egy szerelmes éjszakára. Új bundát ígért neki! Fényes, fekete, hosszú, tömött szőrű, selymes bundát. Mint amilyen az övé volt. Az ajánlatot hallotta a vak egér is.
– Te gyönyörű, te szép, te földalatti járatok illatos virága!- mondta a vakond. Bennünket az Isten is egymásnak teremtett! Hát nem látod, nem érzed? Hogy őszinte érzelmeimet bizonyítsam, nézd csak! Neked adom ezt a gyönyörű bundát, ami rajtam van.

Az egérasszony gondolkodott. Neki ugyan nem tetszett a vakond, azt is tudta, hogy nem teremtette őket egymásnak az Isten. Sőt! Tudta, hogy bűn lenne, ha férjes asszonyként egy idegen férfival kezdene, hát még egy másik nemzetségből! És mégis. A bunda nagyon csábította. A sajátja vékonyka volt, koszlott is, a sok egérgyermek lestrapálta. Hát, gondolt egyet, és azt válaszolta:
– Rendben van! Légy éjfélkor a nagy meggyfa alatt a kert végében!
Igen ám, de, mivel az öreg, vak egér is hallotta, hát ő is odament és tanúja volt az egérasszony bűnbeesésének. Mert, bizony bűnbe esett. Amikor a románcnak vége lett, az egérasszony kérte a bundát. De a vakond kinevette.
– Bolond asszony! Hát a bundám a bőrömre nőtt! Ha akarnám, sem tudnám neked adni. – mondta. Azzal beugrott a vakondtúrásba, amin kijött, és eltűnt a mélybe.

Az egérasszony szomorúan és szégyenkezve hazaballagott. Telt, múlt az idő, és döbbenten érezte, hogy gömbölyödik a pocakja! Úristen!- gondolta magában. A vakond kölykét hordom a szívem alatt! Mi lesz velem, ha kiderül? Örökre száműznek a birodalomból, életem végéig kitaszított páriaként élhetek!
Sírni kezdett, majd imádkozni. Minden áldott nap, minden órájában könyörgött Istenhez, hogy bocsássa meg, amit tett, és segítsen neki.
Isten a sok sírást, könyörgést, őszinte megbánást végül meghallgatta.
Üzenetet küldött az öreg, vak egérnek. –
– Felejtsd el, amit láttál! És tudd, hogy hamarosan különleges jószág fog születni egérasszony almában! Ő fogja az egérnemzetséget egy magasabb szintre emelni. Teljesíteni minden földön járó élőlény titkos vágyát, fel fog emelkedni az ég felé. Tudni fog repülni!
Hát ezt az üzenetet mondta el a vak egér a Bölcsek Tanácsának, hogy a különös lény Isten ajándéka. Így az egérasszonynak megbocsátottak.

A többit Isten nem mondta el a vak egérnek. Azt, hogy, mivel bűnben fogant az ivadék, és vak apától, az új jövevény sem fog látni. Bár vak nem lesz, de örök sötétségben fog élni, mint az apja. Az apja a föld alatt, a jövevény a föld felett. És, hogy csodálatos tulajdonságával ne tudjon büszkélkedni, csak akkor repülhet, amikor a többi egér már alszik.

Az egérasszony imájának köszönhető, hogy ma vannak olyan egerek, akik repülni tudnak.

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük