A vak aranyhal


Valahol a földön, egy kicsi országban, egy kicsi faluban élt egyszer egy asszony.

Kicsi fehér házban lakott. A háznak piros teteje volt. A ház körül nagy kert.
A kertben egy kicsi tó. A tóban élt egy óriás aranyhal.
Az asszony néha kiült a tó partjára és kért a haltól valamit. A hal néha teljesítette a kívánságát. Az is lehet, hogy nem a hal volt, de végül is néha teljesültek a kívánságok.

Történt egyszer, hogy az óriás aranyhal kijött a partra és emberhangon azt ígérte az asszonynak, hogy teljesíti két kívánságát. De, az asszonynak nem kellett. Ő a harmadik kívánság teljesítését várta.

Minden reggel megetette a halakat, és figyelte az óriás aranyhalat. Gyönyörű állat volt. Piros-sárga testén megcsillant a nap, ahogyan felugrott. A vízben nagyot csobbant a teste, amikor visszaesett. Fehér színű, legyező formájú farka volt. Kettőt csapott a farkával és eltűnt a mélyben.
Az asszony már régen észrevette, hogy az óriás aranyhal hiába volt a legnagyobb, ő volt a legügyetlenebb az összes hal közül. Minden hal követte az asszonyt a tóban, amikor ő ment a parton. Várták az ennivalót.
A nagy hal nem. Ő mindig később jött fel. És, csak össze-vissza tátogott. A többi hal az ételre tátotta a száját. Az óriás aranyhal mindenre kitátotta a száját, ami úszott a víz tetején. Sokszor csak tátogott a levegőbe. Azután, ha sikerült öt-hat szem ennivalót is bekapott egyszerre. Majd csapott egy nagyot a farkával, és eltűnt a mélyben.

Ma reggel az asszony rájött valamire. Vak az óriás aranyhal!! Lehet, hogy süket is. Halként néma, mert csak tátog, az asszony pedig nem érti. Mi van, ha emberi hangon is csak össze-vissza beszél?
Fogyatékos ez a nagy aranyhal! Halmozottan hátrányos helyzetű.
(Ahogyan az unokám mondta egyszer az óvodában: Halmozottan kátrányos helyzetű. )

Hát, ezért ússza meg a grillezést. Nem bánthat az ember egy fogyatékos halat. Akkor sem, ha nem teljesíti a kívánságokat.

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük