Szárnyas lény, kétségtelen, mindkettő.
Jelen ismereteim szerint többnyire fehér szárnyakkal.
Igaz, nem azonos méretben.
De, hát a méret a lényeg?
Egy szép szőke, diplomás, negyvenes fiatalasszony, akiről nem tudtam eldönteni, hogy hova tartozik a szárnyasok csoportján belül.
Álljon hát itt a története, és döntsétek el Ti.
Szép, szőke asszony, diplomával, jó munkahellyel, vezető beosztású férjjel, két szép gyermekkel, szép családi házban, a kertvárosi övezetben.
Jólét, két autó, családi nyaralások, utazások.
Ugye, milyen szép család?
Nézzünk be az ajtón, mert nyitva van.
Ez egy nyitott ház(asság).
Olyan házasság, amit a ház (család) tart össze.
A történet banális. Vezető beosztású férfi, aki beleszeret több, mint egy évtizeddel fiatalabb beosztottjába.
Ennek már hét éve.
Egy évig az ágyban is közösen voltak. Na, nem egyszerre, csak osztoztak a férfin. Mert, tudtak egymásról.
Hogy történt?
– Nagy szerelem volt ez a férje részéről- mondta az asszony.
Küzdött ellene szegény férfi, majdnem bele is betegedett.
Ő megérti, mert a házasságuk már ellaposodott.
Nem voltak igazi lelki társak, csak közös életük volt.
A szex nagyon jó volt, jöttek a gyermekek, gyarapodtak, építkeztek, nyaralgattak.
De, már nem beszélgettek annyit, mint a nővel tudott beszélni a férje (hallotta, hogy órákig telefonáltak), így örült neki, hogy megtalálta a lelki társát.
Persze, eleinte nehéz volt elfogadni a helyzetet, de végül is rosszat nem mondhat a férfiről.
Sokat van otthon a családjánál, közösen nevelik a gyermekeket.
Arról pedig nem tehet, hogy így beleszeretett valakibe.
A külvilág semmiről nem tud. (Szerintem, ezt csak ők hiszik)
És, persze, a férfi nem akar elválni. Elköltözni sem, mert ez a ház az élete munkája, és a gyermekeket is közösen kell nevelni.
És, persze szereti a családját. Őt és a gyermekeket.
Édes Istenem!
Mutassatok egy férfit, aki el akar válni a fiatal szeretőjéért, ha megtarthatja a család mellett!
Ráadásul a karrierjében sem mutatna jól, mivel feddhetetlen erkölcsű, a külvilág számára.
-Ez a nő egy angyal!- gondoltam.
Ennyire önzetlen, hogy képes egy másik nőt elfogadni, hogy a férje boldog legyen.
Egy önző dög vagyok! Én ugyan nem osztoznék senkin!
Nevetve megtapogattam a hátát.
Kerestem a szárnyait. Kicsi, vagy nagy szárnyai vannak?
Egy ilyen érett lélek, aki képes felülemelkedni kicsinyes emberi érzéseken, ez már tényleg az önzetlen, univerzális szeretet!
Azután lassan kiderült, hogy csak nehezére esett elfogadni a helyzetet, mert elindult az ezotéria rögös útján.
És, lőn!
Megvilágosodott.
Már tudja, hogy férjével közösen bevállalták, így, ezt a házasságot.
Főleg azért, hogy a férje fejlődésnek induljon, mert teljesen beleragadt az anyagi létbe.
És, persze egyik gyermeküknek is kell a tanítás, aki őket így választotta ki szülőknek.
Hát, ezért viseli el ilyen régóta ezt a helyzetet.
Igaz, már nem élnek házaséletet, ezt már ő is megalázónak tartja.
Végül, azért csak kibuggyant belőlem a véleményem.
Nem tudom elfogadni, amikor karmára, meg születés előtti bevállalásokra hivatkozva bújnak ki sokan a felelősség alól, amivel a sorsuk iránt tartoznak.
Mert akárhogyan is van, felelősek vagyunk a sorunk alakulásáért.
És, ha már tanulni jöttünk, akkor vajon egy nő mit tanul akkor, ha elfogad egy ilyen kapcsolatot?
És, mennyire segít ez a férfi tudatossá válásában?
És mennyire segíti ez a helyzet a gyermekek fejlődését?
Mert a gyermekek nem hülyék, már kiskorukban is megérzik, ha valami nincs rendben.
Annyit elmondott, hogy a kamasz lányuk sejti, és szerinte sajnálja is őt.
Én is sajnálom. Őt is és a gyermekeit is.
A gyermek mintából tanul, nem abból, amit mondasz neki.
Azért, végül eljutottunk oda, hogy már el szeretne válni, és megtalálni a boldogságát, a saját lelki társát. Csak lassan halad, mert neki ilyen a tempója.
Már sokszor úgy nézi a dolgokat, hogy mi lenne jó neki.
Mondjuk, nem főz ebédet, mert elmegy valahova.
Majdnem elmosolyodtam a lázadásán.
Biztos benne, hogy jön a neki való társ, ha itt lesz az ideje.
Szívből kívánom, legyen úgy.
Majd beszámolok róla, ha még kapcsolatban leszünk.
Közben eszembe jut egy másik találkozás pár napja.
Régi ismerős, szintén szép fiatal lány, jócskán harminc felett.
Beszélünk pár szót, mondja, hogy valahol vettek egy kis házacskát, nemsokára költözik.
Megörültem.
– Akkor már nem egyedül vagy? Találtál társat? – kérdeztem.
– Hát…, olyasmi. Illetve nem egészen. – felelte bizonytalanul.
Más vidéken lakik a férfi.
Egyébként babát vár. Végre ennyi idősen ez is sikerült.
Szívből gratuláltam, és biztosítottam, hogy minden rendben lesz, a távolság nem probléma egy kapcsolatnál, ha mindketten akarnak közös életet, és jön a baba is.
Aztán siettem a dolgomra, és eszembe jutott, amit pár éve az apja mondott. Hogy a lányának egy nős emberrel van kapcsolta évek óta.
Hát ezért volt bizonytalan, meg „a más vidéken élő férfi”.