A kelta királynő 3


Debrecen, 2015. április 1. Jármûvek a homokviharban az M35-ös autópályán, Debrecen közelében 2015. április 1-jén. Kilenc megyére és a fõvárosra másodfokú, nyolc megyére elsõfokú figyelmeztetést adott ki a viharos szél miatt az Országos Meteorológiai Szolgálat. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

Ashia gyönyörű nő volt. Középmagas, barna teste csupa izom. Ízig-vérig királynő. Ő volt a klán vezetője.

Ereiben szkíták és kelták nemes vére keveredett. A harcos, vándorló népek, a magas hegyek, a nagy tisztások, az erős sodrású, hűs vizű, hegyi patakok lánya volt.

Nemes, erős, tiszta testű, tiszta lelkű.

Hosszú, hullámos, sötét haját, díszes hajtű fogta össze. Nyakában bronz nyakperec, melynek végét farkasfej díszítette. Karján széles, magában mintás karkötő.

 

Időszámítás előtt 375-ben járunk. Meleg, nyári este van. Ashia egyedül akart lenni, ezért kisétált a település szélére.

Szeretett a temetkezési hely környékén üldögélni. Nem félt a halottaktól, ahogy az élőktől sem. Harcos kelta nő volt, és hitt az örök életben.

Sokkal többet értett és látott a világból, mint sok ember. Harcos volt, de, kicsit gyógyító, és kicsit varázsló is. A hozzá hasonlókat nevezték később druidáknak. A saját sorsát azonban sűrű fátyol fedte. Harcosként embert ölt, ez így volt természetes. Szemtől-szembe, az erősebb élt tovább. A lelke így is tiszta maradt. Arra is fel volt lelkileg készülve, hogy őt is megölhetik, bár igazán, soha nem gondolt rá.

Mostanában azonban rossz előérzet gyötörte. Az utóbbi időben többször is azt álmodta, hogy egy szűk, sötét helyen van, ahol nem történik semmi, csak vár.

 

Hirtelen égő fájdalom hasított a hátába. Még maradt annyi ereje, hogy megforduljon, mielőtt összeroskadt.

Öccse arcát látta, akinek tekintete mély volt és sötét. Nagyon, nagyon sötét.

 

Másnap délelőtt megtalálták a királynő holttestét. Valaki orvul, hátulról, egy tőrrel ledöfte.

A falu szélén temették el, ott, ahol megölték. Sírjára magas halmot emeltek, szeretetük és tiszteletük jeléül.

 

Jöttek, mentek az évek, évtizedek, évszázadok. A halom eredeti rendeltetését már kevesen ismerték. A kelták után, saját írásos emlékek nem maradtak, csak szájhagyomány útján őrizték múltjukat, tudásukat.

A halom neve Királyszék lett, mivel rendszeresen tartottak itt, a második évezred elején, nemesek, rendi gyűléseket, sőt 1244-ben IV. Béla törvénynapot is ült e helyen.

A későbbiekben, 1800-ban egy fakeresztet állítottak fel a kis domb tetejére, amit idővel kicseréltek, Kolonits János földbirtokos síremlékéből készített kőkeresztre.

 

A halom alatt pedig egy erő, egy energia, egy bezárt lélek lenyomata, mindezt észlelte a mélyben. Már nem létezett, de beolvadni sem tudott a megnyilvánulatlanba.

Olyan váratlanul és akkora traumával lépett ki testéből, hogy nem tudott tovább lépni.  Megrekedt a lét és nem lét határán a köztes létben.

Porló teste körüli energiaburka fogva tartotta.

 

Több, mint két évezreddel később, egy öt fős csoport, erős energiájú helyeket keresett a környéken, ahol töltekezni lehet.

Lenn a mélyben pedig erős energia volt. Nem töltekezni való, de földbe nyomó, lehúzó, súlyos, nehéz energia.

Olyan erős, hogy észlelni lehetett. Segítséget kérő, női energia.

Mégsem mentek tovább, mécsest gyújtottak, és szert tartottak.

Hogy mi történt, nehéz megfogalmazni, de hogy történt valami, az biztos.

A csoport körül ugyanis hirtelen elszürkült a levegő. Mintha homokvihar kavargott volna.

Pár másodperc múlva áttetsző, fehér, füstszerű felhőben álltak.

Látni ennyit lehetett.

Majd kitisztult a levegő, minden és mindenki megkönnyebbült.

A kis csapatból pedig valaki, könnyített egy régi adósságán is.

 

Egy királylány, asszony, pedig álmodni indult. Megálmodni egy új megtestesülést, egy sorsot, ahol ő is rendezi karmáját.

Álmodj királylány………..

 

Asszonylélek, 2019-07-04


Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

3 Gondolat “A kelta királynő