Családfakutatás menete


Az előző írásban jelzetteknek megfelelően leírom a tapasztalataimat a családfakutatásról.

Mégpedig azért, hogy akit érdekel, ne hagyja abba az első buktatónál.

 

A családfa kutatás alapja az anyakönyv.

Két helyen is megtalálható, a Nemzeti Levéltárban és a www.familysearc.org webcímen.

Én az utóbbi helyen kerestem elsősorban.

Ne lepődjetek meg, de ez a mormonok által üzemeltetett oldal, akik, önkéntesekkel, a világon szinte teljesen feldolgozták az anyakönyveket.

Van több családfakészítéssel foglalkozó oldal is, de az adatokat azok is innen veszik.

A kiindulás persze az otthoni anyakönyvek, ismert adatok, és onnan visszafele.

 

Egy fontos dolog!

Én is csak most jöttem rá, amikor írni kezdtem a témáról, hogy hogyan jön be magyarul az oldal.

Az Internet Exploveren keresztüli belépésnél angolul jelenik meg, így, aki nem tud angolul, annak a google fordítóval le kell fordítani a kulcsszavakat.

A Google Chrome keresője azonban rögtön magyarra fordítja.

Itt rálépünk a Keresés címszóra, bejelöljük a térképen Európát, majd kiválasztjuk Magyarországot, és kereshetünk névre, az alsó részen pedig az anyakönyvek találhatóak.

Polgári és egyházi bontásban, nagyjából az 1600-as évektől.

 

Személyekre akkor tudunk keresni, ha jól beazonosítható, felismerhetően írt nevet keresünk.

Az anyakönyveket filmre vették, és ebből dolgozták fel a keresőhöz az adatokat.

Azt azonban tudni kell, hogy a régies írásmód miatt sokszor egészen más nevekre torzítottak.

Ilyenkor egyszerűbb az eredeti filmeket átnézni.

Sajnos azonban nem minden adat van filmen, csak az, az állomány, aminek a végén fényképezőgép jel látható.

 

Az 1895-ös évig anyakönyveket csak az egyházak vezettek, ettől az időponttól kötelező az állami anyakönyv Mo.-on.

Az egyházi anyakönyvek közül én kettőben kerestem.

A reformátusban viszonylag könnyű keresni, mert többnyire magyarul írták.

A katolikusnál, latinul, a neveket is, a János például Johannus és hasonlók.

Néhány állományt indexeltek az elején, azaz kiírtak magyarul is, több, kevesebb sikerrel.

 

Sokat segítenek az országos összeírások, amik a levéltárban találhatók.

Elég beírni a keresőbe, hogy 1715 évi országos összeírás, és hozza az állományt, itt már lehet látni több összeírást is, lehet válogatni.

Itt tudni kell, hogy a kutatott helyiségnek mi a keresési időpont szerinti neve, és melyik megyéhez, járáshoz, területhez tartozott.

Nem nehéz rájönni, csupán át kell nézni az alsó állományokat.

Számomra hihetetlen volt és nagy élmény, hogy név szerint összeírták az egy helyiségben lakókat. Legalábbis, amiket néztem.

 

Én többnyire kisebb helységben kerestem, itt könnyebben boldogulunk.

Azonban néztem át több ezer pesti anyakönyvet is, igaz, hogy 1895 utánit, amikor dédapám halálának időpontját és helyét kerestem.

Ugyanis, akik kórházakban, szegényházakban haltak meg, azokat adott területen jegyezték be.

Közben, természetesen értesítették a születési helyet is.

Több kutatható egyéb adattár is létezik.

A régebbi családokat több könyvben, weboldalon is feldolgozták.

Elég beírni, hogy x, y család, és jön be olyan oldal, ahol már foglalkoztak vele.

Sokszor csak úgy, hogy más is keresi az őseit.

Ne gondoljatok különleges nevekre, mert átlagos neveket viselők között is messze lehet nézni az időben.

Attól, hogy valaki szegénynek ismeri a felmenőit, az ősök között lehetnek nemesek, akkor pedig messze lehet vinni a családfát.

A nevek írása is változott az idővel. A nevek végi y, thy, sokszor i-vé változott.

Még egy személyi igazolványon belül is írták kétféleképpen.

Szüleinknél is.

A keresztneveknél is hasonló a helyzet. A Ferenc lehet Ferentz, Ferencz is például.

 

Ugyanakkor olyan bejegyzések is vannak, amikre nem gondolnánk.

Születésnél, főleg a törvénytelen gyermekeknél találhatók érdekes, de keresésnél használható bejegyzések.

Házasságoknál, sokszor még azt is bejegyezték, hogy a család ellenezte.

Néha leírtak halálesetet, konkrétan, ahogy történt.

A halál okához mindig írtak.

Itt lehet látni, hogy járvány volt, vagy hadi sérülés, netán gyilkosság.

A foglalkozás is sokat elárul.

A személyek beazonosításánál a hivatkozások is sokat mondanak.

A nemes, a hegyen dolgozó szőlőműves, de van olyan is, hogy a „falu szegénye”.

 

Egyenlőre, ennyit indulásra, kérdezzetek bátran, ha elakadtok.

Őszintén remélem, hogy többen is kedvet kaptok, bár tudom, a mai világ nem támogatja a család, nemzet, a gyökerek tiszteletét, kutatását.

Én mégis azt mondom, mielőtt elmegyünk, nem árt tudni, hogy honnan jöttünk.

Ez ad egy igazi felismerést, tudatosságot.

Többet, mint amit drága pénzért egy idegentől megszerezhetünk önmagunkról, vagy amit a mai kor szellemében irányító hatalom próbál elhitetetni velünk, arról, hogy kik vagyunk, és miért vagyunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük