Dédanyám I.
Pereg a film a múlt felé, és én útra kelek.
1877 van, 3 éves szőke gyermek,
Mesél szépet a csutka babának,
Miközben boldog jövőt álmodik magának.
Tente baba tente, aludj kis leányka,
Ős búzamezőknek szépséges virága.
Mezítláb van, rongyos a ruhája,
Boldog és elégedett, Édesanyja várja.
Pereg a homokóra, a kis szőke árva…
Gyufaárus lány, Hamupipőke, róla lett mintázva.
A film megy tovább, az idő is telik,
Tizennyolc éves már, és oltárhoz viszik.
A királyfi a hamuban megtalálta,
És Julianna többé már nem árva.
Tente baba tente, aludj kis leányka,
Ős búzamezőknek szépséges virága.
A királyfinak ugyan rongyos a ruhája,
Keze mellé csak nemességét ajánlja.
Szíve azonban égő szerelemmel dobog,
Szemeiben is annak tüze lobog.
E tűzből azonban, néha démonok néztek,
Ilyenkor tőle, Julikán kívül, féltek.
Dédapám szemének szelíd tüze melegített, csak az erős égetett,
Nagyanyám volt az első, ki e nászból született.
Tente baba tente, aludj kis leányka,
Ős búzamezőknek szépséges virága.
Julika még csak három éve asszony, és újra árva,
Hites ura ekkor épp tébolydába zárva.
Nem tudni, mit látott, mit nem a világból,
Évekig be- és kijárt a tébolydából.
Pereg a film, tíz év is eltelik,
Mire dédapám ideje letelik.
Julika özvegy lett és végleg árva,
Az ura örökre a szívébe zárva.
Tente baba tente, aludj kis leányka,
Ős búzamezőknek szépséges virága.
Magára maradt, három magzatával,
Még 30 éves sem volt, perelt a világgal.
– Tisztelt Rendező! Szót kérek, ha lehet,
Hadd tegyem fel Julikának kérdésemet.
Honnan volt benned annyi bátorság és szeretet,
Hogy az özvegyi fátyladat szegre tedd?
Szembe szállj a falu népével, az egyházzal,
Árván, egy magad az egész világgal.
Reformátusként, katolikus nős embert szerettél,
Akivel számkivetett, falu szégyene lettél.
Árva volt egykor ő is, anyja, apja ismeretlen,
Olvastam döbbenten az anyakönyvben.
Templomba menni egyikbe sem lehetett,
De esténként köztük feküdt Isten és a Szeretet.
A képmutatók között, kik éltek „tisztességes” életet,
Ott feküdt az Érdek, a Hazugság és a Gyűlölet.
Az Idő nem kegyes és nem kegyetlen,
Csak telik rendületlen.
Születéstől 38 év, ennyi rendeltetett,
Dédanyám mindent megélt, amit lehetett.
Öt vadvirág magot is ültetett,
Egyikük Anyámnak adta tovább az életet.
Tente baba tente, aludj kis leányka,
Ős búzamezőknek szépséges virága,
Édes Dédanyám, drága Juliánna!