Előző életek Chika i.e. 103


Chika i.e. 103

Lecsukom a szemem, megint egy film pereg,

Mesék jönnek, vagy előző életek?

Akinek készüléke van, az adást veheti,

Akinek nincs, az magát mindentudónak,

A mesélőt bolondnak hiheti.

Mese, mese, mátka,

Lebben a múlt fátyla,

Kibújik egy lélek, színes lepkeszárnya.

 

Időszámítás előtt 103-ban vagyunk,

Az ókori Kínában, hegyek közt utazunk.

A sziklák között lovas, fegyveres emberek.

Velük megkötözött férfiak, nők, gyermekek.

 

Közelítünk, egy sziklarésbe nézünk,

A hely ismerős, nagyot dobban szívünk.

Egy gyermekét magához ölelő nőt látunk,

És mi, hirtelen a gyermekké válunk.

 

Jeges rémület némít el bennünket,

Az ismerős helyzet szorítja szívünket.

Az asszony, aki öleli a gyermeket,

Mellkasában visel egy nyílhegyet.

 

Esteledik, a fényt a sötét elnyeli,

A kislány néma csendben az asszonyt öleli.

Várja, hogy megszólaljon, hogy hívja enni,

Biztosan tudja, hogy haza fogja vinni.

 

Álmában minden a régi, a nap ragyog,

Édesanyja felveszi és mosolyog.

Ha szemét kinyitja hideg van és sötét,

Ezért inkább újra álomra hajtja a fejét.

 

Már nem tudta, mi az álom és mi a valóság,

Míg egyszer csak lett ragyogó világosság.

Gyere kicsi Chika, gyere chen,

Gyere ölembe édes gyermekem!

 

Mese, mese, mátka,

Lebben a múlt fátyla,

A lélek visszabújik sötét gubójába,

És porrá foszlik, színes lepkeszárnya.

 

2020-11-09

Erzsébet Cseh

 

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük