Férfi receptre vagy kívánságlistára


Nem vagyok álomnő, soha nem is voltam.

Nem vagyok tökéletes, soha nem is voltam.

Igaz, teljesen tökéletlen sem vagyok.

Valahol a kettő között.

Vannak apró erényeim.

Mégis újra találtam egy férfit, nagyjából olyan, amilyent kerestem.

Neki én vagyok nagyjából olyan, amilyent keresett.

(Legalábbis azt mondta, minden normális férfi ilyen nőt kívánna magának.

Muszáj szó szerint idéznem, hátha olvassa.)

A kezdeti vörös ködöt leszámítva, ez azt jelentheti.

Szeretjük egymást, ez fantasztikus dolog.

Nem kívánságlista alapján kaptam, hanem receptre.

Nem is hasonlít egy kívánságlistán szereplő férfira sem.

Még az enyémre sem.

 

Talán még emlékeztek rá, hogy tavaly, amikor az éves szűrésen voltam, mondta a nődoki, hogy szíve szerint írna fel nekem receptre egy férfit.

A testi kapcsolat nemcsak a léleknek kell, hanem a testnek is.

A hiánya egy idő után meglátszik.

Így alkottak meg bennünket, biztosan oka van.

A napokban újra voltam orvosnál, és mondtam, hogy beváltottam a receptet.

Mosolyogva mondta, hogy meg is látszik.

 

Tegnap pedig voltam valahol, ahol szóba került a kívánságlista.

A lista, ami alapján mi nők megfogalmazzuk, ezoterikus körökben „megteremtjük”, az álomférfit magunknak.

Azért álomférfi, mert többnyire az is marad.

Leírjuk, hogy milyen legyen.

Magas, izmos, jóképű, jómodú, intelligens és még sorolhatnám.

Mindenki ismeri a listáját.

 

Nem akarok okoskodni, illetve akarok, de nem okoskodni, hanem átadni mindazt a tapasztalatot, tudást, amit megértettem.

Az én tudásomat, az én igazságomat.

Tudom, hogy mindenkinek be kell az útját járni, azt is, hogy nem vagyunk egyformák.

Mégis, talán a testi, biológiai adottságokban, és a párkapcsolat területén hasonlíthat leginkább a „pályánk”.

Mindannyian a boldogságot keressük, többnyire, egy hozzánk illő társsal, a másik nemből.

Igen ám, de az, amit a legkevésbé veszünk figyelembe a vágyainknál, a „hozzánk illő”.

 

Bevallom én is írtam listát.

Annyira szerettem volna újra társat, hogy mindent megpróbáltam.

Aztán, két év után szinte minden elvárást töröltem.

Egyet hagytam, a hozzám illőt.

Olyan legyen férfiban, mint én nőben.

Szeressen és én is szeressem.

 

Mert, többnyire megírjuk a listát, de a tükörbe nem nézünk.

És, most nem a külsőre gondolok elsősorban, bár az is idetartozik.

Őszintén.

Hány olyan „tökéletes” férfi létezik, aki a nők listáján szerepel?

És, hány olyan nő, aki ugyanolyant írt magának?

Könnyen kiszámítható mekkora eséllyel sikerül megtalálni, megteremteni.

És fordítva?

A férfiak milyen nőt szeretnének?

Ha, listát írnának, hányan felelnénk meg neki?

 

Mondta valaki, hogy egy ismerős elfelejtette felírni, hogy milyen magas legyen, és most alacsony férfi a társa.

Tényleg ez számít?

Ha adatok alapján ismerkedünk, akkor talán.

Igaz, egyszer én is elfutottam, amikor egy velem egy magasságú, illetve alacsonyságú, bár nagy jómódban élő férfival készültem randizni, és megláttam, amikor a virágot lóbálva jött.

Messziről kiszúrtam, a virág a kezében a földet söpörte.

Nálam a testmagasság erősen libidócsökkentő, mivel én is pici vagyok.

De, másoknál miért lenne ez gond?

Sokfélék vagyunk, és mindannyian szépek valakinek.

 

De, nem egy tökéletes, listára írt álomférfinak, vagy álomnőnek.

Valakinek, aki hasonló külsővel, hasonló habitussal, hasonló szeretet nyelvvel, hasonló testi és lelki igényekkel rendelkezik.

Szóval, ha listát írunk, kezdjük magunkkal.

Milyen vagyok én?

Mit tudok adni, mit szeretnék kapni?

Mi az, ami igazán fontos lenne a másikban.

Ami bennem is megvan.

 

Végül pedig nem árt, ha teszünk is érte.

A lista nem elég, meg az egyéb hókusz-pókuszok sem.

Igaz, hogy az én társam „receptre jött”, de őszintén hiszem, hogy számított a Nagy Rendezőnek, Sorsnak, Véletlennek, hogy megtettem érte, amit tudtam.

Társkeresőn voltam, randevúzgattam, nyitott szemmel jártam erre-arra.

Adtam magamra, sokat mozgok, és hittem, hogy még találkozom valakivel, akivel újra átélhetem a szerelem varázsát.

Igaz, hogy nem társkeresőn találtam, illetve talált meg, de biztosan számított, hogy ott is voltam.

Ha többet nem, hát láttam, hogy milyen a felhozatal, és bizony sokat tanultam a másik nemről.

Igaz, én is tanítottam őket, magunkról.

 

Jön a tavasz, látom a madaraimnál.

Hiába a hideg, napok óta úgy énekelnek a reggeli etetésre várva, hogy meg lehet süketülni tőlük.

Itt a párkeresés ideje is.

De, ne az álomférfit vagy álomnőt keressük, hanem a hozzánk illő társat.

Akkor biztosan meg is találjuk.

 

 

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük