Ha halott leszek, fát nevelek!


 

Nézem a legújabb temetési trendeket.

No, nem készülök meghalni, és nem is forgatom a temetkezési szaklapokat, a női magazinok helyett, csupán elém került egy hirdetés.

 

Korom miatt akár készülődhetnék, sokan, ebben a korban már kész síremlékkel rendelkeznek, sőt, van, aki már a nevét is felvésette, végső dátum nélkül.

És, az újságot már illene a halottas hírekkel kezdenem, de nem teszem, részben azért is, mert nincs újságom.

Ez a hirdetés viszont megragadott.

 

A temetkezési módszerrel, a testemmel egy fát nevelhetnék.

A halottat egy kapszulába temetik, fölé ültetnek egy facsemetét, és az idő múlásával a test tápláléka lesz a fának.

 

Elgondolkodtam.

Mi lenne, ha egy szép meggyfát választanék?

Lelki békére váró, meditáló pózban ülnék a kapszulában, a fa alatt.

És, szó szerint testet öltve, testem egy fa testébe öltve, léteznék tovább.

Tavasszal hallgatnám a madarakat, a szél zúgását…

 

És, jönne látogatni a család.

 

Tavasszal.

– Nézd csak, a mama hogy kizöldült!

– Meg kéne metszeni.

– Jó ég! Elmaradt a lemosó permetezés.

Nyáron.

– Kimegyünk a mamáról leszedni a meggyet?

 

Hát, ez tiszta macera. Nem leszek meggyfa.

 

Talán gesztenye!

Ősszel szép gesztenyéket szedhetnének rólam.

Iskolában kérdeznék:

– Hol szedted ezeket a szép gesztenyéket?

– A Mama adta.

Ez milyen szép kép!

 

Közben látom a két fiú kutyámat. Három lábon körbeugrálnak.

Megtiszteltetés.

 

És a végén, ha kidőlnék, egy kandallóban még párszor meleget, biztonságot, szeretet is adhatnék.

 

És, már tényleg por, és hamu lennék.

 

 

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük