Szomszédomban pár nappal Húsvét után egy csodálatos kiscsikó született.
Ő az.
Erről eszembe jutott egy régi húsvéti történet, amit egyik társunk mesélt, akivel egy „tanfolyamra” jártunk.
Értelmiségi család, három gyermekkel (nem a CSOK miatt, akkor még nem is volt), vidékre költözött.
Vettek egy kis tanyát és állatokat tartottak.
Többek között kinéztek egy lovat is, ami nagyon rossz körülmények között élt, ezért viszonylag olcsón megvették.
Etetgették, szeretgették.
Húsvét reggelén mentek ki a szülők, hogy a gyermekek ajándékait az állatok között elrejtsék.
És az istállóban két ló volt.
Nem tudták, hogy vemhes, ahogy az előző gazdája sem, aki nem sokat törődött a lovaival.
Azt a meglepetést és boldogságot, amit mindannyian éreztek, szavakkal nem is lehet kifejezni.
A gyermekek mindenhol boldogan mesélték, hogy nekik a nyuszi lovacskát hozott.
Élőt.
Az idei Húsvét környéki időszak, az ismeretségi körömben sok családnak hozott igazi, „élő” boldogságot.
Gyermeket, unokát.
A szomszédomról, pedig, ahol most a kiscsikó született, eszembe jutott az, hogy a gazdaasszonyka pedagógus.
Nem is akármilyen.
Tudom, mert ismerem.
Emberként is csodálatos, és biztos vagyok benne, hogy tanárként is az.
Onnan tudom, mert nyáron voltak nála a diákjai, és hozzám is áthozta őket.
Láttam, mennyire szeretik, tisztelik, pedig majdnem barátként kezelték egymást.
Már felsős diákjai voltak.
Olyan példát mutat, amiből lehet tanulni.
Emberséget.
Sokan szidják az oktatást, és biztosan sok probléma is van vele.
Azt sem tudom, neki mi a véleménye, mit, hogyan lát.
Egyet tudok, hogy teszi a dolgát, és ameddig ez így van, a többi nem számít.
A rokonságban több pedagógus is van, és kettőről konkrétan tudom, hogy imádják a diákjai.
Egyikükről azt is tudom, hogy nagybetűvel, igazi Tanító.
Nem csak az iskolában tanít és tesz a diákjaiért, hanem a családjukra is képes figyelni.
Amikor megtudta, hogy egyik diákját állami gondozásba akarják venni, meglátogatta a családot.
Kiderült, hogy több gyermeket nevelnek, anélkül, hogy alapvető fogalmai lennének az anyának, a főzésről, takarításról, és még sorolhatnám.
Iskola után kijárt hozzájuk, és megtanította, takarítani, főzni, kertet művelni.
És a gyermekek maradhattak.
Ilyen Emberek is élnek közöttünk és nevelik gyermekeinket.
A beállítottságát, véleményt neki sem tudom.
De, nem is számít, mert teszi a dolgát, a hivatását.
Sok probléma van a világban, hazánkban.
Az embereknek, főleg a gyermekeknek, nehéz eligazodni a sok „árnyjáték” között, amit elénk vetítenek.
És, igen a problémák egy részének megoldásáért a „Főnökeink” tehetnének.
Azonban, mindig jönnek újabb problémák, ha az alsó szinteken sem a megfelelő emberek vannak a megfelelő helyen.
Ha mi, egyenként nem tesszük a dolgunkat, szívvel, lékekkel, szülőként, tanárként, ápolóként, a pénz és az intézkedések nem oldanak meg semmit.
Van egy mondás, hogy fejétől bűzlik a hal.
Nekem jobban tetszik Hofi Géza kiegészítése.
A lábfejétől.