A teremtés tánca
A táncosnő összegömbölyödve, magzati pózban ült a földön.
Kezével térdeit átölelte, fejét ráhajtotta.
Csend volt körülötte, kívül, belül.
Külseje mozdulatlan volt, a belsejében a létezés, a teremtés lehetősége kavargott.
Örvénylett, tölcsérszerűen, felbuggyant, majd önmagába visszafordulva, spirálisan felcsavarodva lüktetett.
Mint a farkába harapó kígyó, újra meg újra felbuggyant, majd önmagába visszazuhant.
Halkan, lassú ütemben megszólalt egy dob.
A táncosnő belsejében, a zene ütemére, felerősödött a lüktetés.
A dobszó, egyre hangosabb, egyre gyorsabb lett.
Egy váratlan, szinte sikoltó, velőig ható, üvöltő dobbanásnál, felugrott, két karját az ég felé lökte.
Majd visszahanyatlott.
A dobszó egyenletes, halk ütemet vett fel.
A lüktetés ütemére, lassú csavart mozdulatokkal emelkedett fel, majd hajolt vissza.
Egész teste lüktetett, csavarodott, ringott, áradt, a zene ütemére.
Lábai, alig érték a talajt, mintha szárnyak emelték volna, szinte lebegett.
Öle felforrósodott, méhe, felhúzódva lüktetett a zenére átélt orgazmustól, készen arra, hogy befogadóvá válva maga is életet adhasson.
Szíve a zenével egy ütemre vert, szinte szétfeszítette mellkasát.
Szerelmes volt a létezésbe.
Torkából rekedt, mély sóhaj tört fel, szemeit tágra nyitotta.
Egyre nagyobb körben táncolt, lüktetett, áradt.
Karjaival, szemeivel egybe ölelte a földet, az eget.
Pörgött, hajladozott, minden porcikája ütemesen ringott, rezgett, remegett.
Kezei hol a földet súrolták, hogy az égre emelkedtek.
Majd magához ölelte a mindenséget.
A dobszó halkulni kezdett.
A táncosnő is lassult.
A belsejét feszítő érzés egyre enyhült, az égető tűz, hamvadni kezdett.
A lüktetés is gyengébb lett.
Mozdulatai egyre közelebb kerültek a földhöz, de még fel-felemelkedett.
Mire a dobszó elnémult, újra a földön ült, összegömbölyödve, magzati pózban.
Kezével térdeit átölelte, fejét ráhajtotta.
Csend volt körülötte, kívül, belül.
Külseje mozdulatlan volt, a belsejében a létezés, a teremtés lehetősége kavargott.
Elsőnek a király, Salamon mozdult meg.
Intő mozdulattal magához hívatta a táncosnőt.
Az udvarban mindenki tudta, hogy éjszaka, ki lesz, a király ágyasa.