Társkeresésem igaz története 33


Azt hiszem tényleg jobban teszem, ha elásom magam a vízitök alá! Remélem, hamarosan be is fagy a tó, és tényleg nem látok egy férfit sem többé!

 

Normális Lajos két napja türelemre intett, okosan, szépen írt, és igaza volt, előbb nézzük meg egymást. Én már beleestem abba a hibába, hogy levélben kedveltem meg valakit. Legalábbis azt hittem.

Hát, visszafogtam magam és nem írtam. Ő sem. Tegnap estig, mert úgy volt, hogy vasárnap találkozunk, együtt ebédelünk, hát vártam, hogy jelentkezzen.

Ő is.

Este vérig sértődve, vérig sértett, hogy, ha nem akarok vele találkozni, meggondoltam magam, legalább szólhatnék, ennek nem ez a módja.

Egy óra múlva azt írta, hogy van, akit meg sem kell ismerni, mert úgy is meg lehet ismerni! Meg hasonló durvaságok.

Mivel már aludtam, válaszolni sem tudtam.

Nem kell itt abba energiát fektetnem, hogy megsértsem őket! Megsértik úgy magukat a nevemben, hogy többé szóba sem állnak velem!

Egy 61 éves értelmes ember!

 

Még valamiről megvilágosodtam! Miért néznek itt ki a nők nagyrészt rosszabbul, mint a feltett képeik.

Hát, azért mert eltöltenek itt pár hónapot, és öregszenek éveket!

Már nekem is annyit rongálták az idegeimet, lassan árnyéka leszek önmagamnak. Az éjjel alig aludtam a méregtől, sohasem voltam ilyen ráncos!

 

A másik. Hópehely sértetten visszaírt, hogy milyen vagyok, esélyt sem adok egy tolókocsisnak, hogy megismerjen. Meg nem attól kapnám meg az élet legnagyobb ajándékát akitől remélem…

Ma mindenki megbolondult? Megírtam neki, hogy miért jelentkeztem. Segíteni akartam.

 

Hát nem jobb a vízitök alatt?

 

Azért, megnézem az újakat. Van egy győri is. Palimpi.

Amire most figyeltem fel az adatlapon, hogy be kell írni, hogy valaki nőt vagy férfit keres. Nekem evidens lett volna, hogy egy társkeresőn a másik nemet keressük, de már nem az.

Szelíd nőt keres. Nem is szavazok rá! Egyébként sem, de ma különösen nem vagyok szelíd!

 

Ebesről Sándor egy nagy „trómán sikeresen túljutott ember”.

 

Normális Lajos küldött egy fekete kis tacskót, mint Negro, virággal a szájában, édes könyörgő szemekkel. Marad az ebéd. Majd akkor csalódunk. Ez is jól indul!

 

Zefre szavaztam valamikor, valamiért, majd elájultam, küldött képet, pedig nem kértem. Egy nagyon szép testű férfi áll egy tükör előtt félmeztelenül. Majd este megnézem, mit akartam Tőle!

 

Hű! Úgy látom beindult a nagyüzem! Mindenki felébredt, mert jönnek az e-mailek.

 

Van valaki név nélkül, Neki is én vagyok az egyik igazi.

Azt kérdezte a gép, hogy aludtam? Csak durva szavakkal tudnék válaszolni. Nem teszem.

 

Túl vagyok az első normális randin! Normális Lajossal.

Így tudom összefoglalni, hogy normális. Hatalmas piros rózsával várt, öltönyben, az ebédet Ő fizette, amit elfogadtam, mert legközelebb én hívom meg.

Azért kaptam virágot, ha összejönnénk, nem szeretné tíz év múlva is azt hallgatni, hogyan kezdődött az első randi. Azután kirándultunk egyet Pannonhalmára az Ő kocsijával. Nagyon hasonlóan gondolkodunk, végig tudtunk minden kényszer nélkül beszélgetni és nevetgélni. Kedvesen mosolyogva nézegetett, nem méregetett.

Élőben is szimpatikus, bár elsőre Ő is nagyon idegen. Szóval, még találkozunk! Azért nem mondtam semmit, azt mondta ez így természetes, fel kell dolgozni a találkozást. Hát, most feldolgozom. Ő mindenben olyan volt, mint írta, a neve is ismerős, és sok közös ismerősünk van.

 

Azért megnézem kik írtak.

 

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük