Társkeresésem igaz története 4. rész


A társkeresésben befutott karrierem forgatókönyv szerint zajlik.
Valaki, valakik azt vezénylik. Mindig olyan ember kerül elém, akire szükségem van.
Az első, visszaadta nőiességemet. Közel hatvan évesen, özvegyen, tele keserűséggel, szomorúsággal, agyonsírt szemekkel, lélekkel nem lehet új útra indulni. Az első ember, „akibe botlottam”, meglátta bennem a szerethető nőt, és azt is megértette, anélkül, hogy mondtam volna, hogy még sokat sírok eltűnt párom után. Ő hozta elő belőlem Csikát, aki már képes volt útnak indulni.
Sajnos, kölcsönösen erős egónk megakadályozta, hogy hozzájussak a beígért fogashoz, amit szép kis testemből mintázott volna, ha eljön az idő.

Utána, jó szóra vágytam, egy kis emberségre, melegségre. És, lőn! Került elém egy szép szavú ember, aki küldött egy kis melegséget, amitől át is melegedtem, és megeredt a nyelvem. Ömlött belőlem a szó, vallottam magamról.
Ő adta nekem a Csika Biga becenevet, egy Sík Sándor vers, a Csigabiga alapján.
Egy társkeresőn talált rám, szépíró, anyagot keresett.

Közben jött egy Lélekhang tanfolyam, melynek „mellékhatásaként” erős kényszert éreztem, hogy leírjam, ami a fejemben jár. Esküszöm, mintha diktálnának! Miután a levelezésem lanyhult, elhatároztam naplót írok. A visszajelzés alapján barátaim élvezik, hát örömöt szerzek Nekik és magamnak.

Egyik társkeresős levelezésem komolyabbra fordult, elmaradtak a cizellált körmondatok, Aranyos Csikaként ír hozzám, köznapian.
Az almaszedésről poénkodtam, mondván, hogy Éva anyánk is így kezdte, almával. Azután hová jutott? Elkárhozott!
Szintén poénosan visszaírt, hogy rendelkezik az elkárhozáshoz szükséges másik oldallal. Azért, nem árt, ha tudja az ember, a harmónia mellé milyen extra szolgáltatásokra számíthat.

Ma, kérdéses egy esetleges randevú, nem is tudom, igazán, mit akarjak. Benáthásodtam és gyógykezelésem céljából túl vagyok 1,5 liter gyógyteán. Továbbá, mivel a fokhagyma vírusölő, azt is vettem magamhoz.
Ezek erősen bekorlátozzák a tartózkodási helyemet az elkövetkező pár órában. Nyilvános helyen aligha, és az utcán is minimum két méterre bárkitől.
A sorsra bíztam, mivel írásban tettem ajánlatot, tízig várok visszajelzést. Ő nem egy gép előtt ülő típus, ha akar valamit, telefonál. Éli az életét, talán egy nap egyszer megnézi, ha megnézi. Ez így normális, csak én ragadtam bele ebbe a levelezésesdibe.

Randim ugrott, így kúrálom magam és olvasok.

Jozefbá reggeli levelemre válaszolva közölte, hogy Ő is egy József, a sok közül. Azt nem tudhatja, hogy engem hányak kerestek meg ilyen néven. (Ha tudná!)
És! Mivel a korára hivatkozva küldtem el, mint az ötven alattiakat a másik irányba, közölte velem, ami igaz is, hogy nem a kor szerint megyünk el. És, Ő száz évig akar, és fog minden szempontból aktívan élni! El is szégyelltem magam. Az első is 65 éves volt, okos, művelt, aktív ember, azért is javítottam le az adatlapomat az eredeti 60 éves határról, hogy „korodat nem határoznám meg.”

Mondtam, hogy kezdek teljesen belekeveredni ebbe a társkeresésbe! 

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük