Én szeretem a hazámat, imádok itt élni, szerintem gyönyörű ez az ország. Nekem tök mindegy, ki mit mond, miért nem tud, vagy nem akar itt élni, én imádom. Szeretem a múltunkat, a hőseinket, és büszke vagyok rá, hogy magyar lehetek. Egy kedves idős rokonom, aki nagyon szeretek, kórházban van. […]
Évezredekkel ezelőtt, az „istenek”(viselkedésük alapján, inkább földön kívüli értelmes lények), a félistenek, emberek, és emberállatok, egymás mellett éltek. Erről mesél nekünk, legalábbis, az ismert legrégebbi, több mint 4500 éves sumér eposz, a Gilgames. Sokféle értelmezése van, szerintem arról szól, hogy az ősi mondák szerint hogyan segít bennünket a szeretet, […]
A kályhás A szomszéd utcában lakott, talán 150 méterre tőlem. Gyakran láttam a járdán álldogálni, két kutyája körötte körözött, és nézett balra, nézett jobbra, és nézett fel az égre. Tüskés lelkű, nagyhangú ember volt, mint később megtapasztaltam, mindenkire volt valami megjegyzése. Ő keresett meg engem, mert, hogy valaki említette […]
Hérák és hetérák Görögország i.e.624 Görögország egyik szép szigetén, Samoson, élt Héra, a papnő. Nevét az istennőről kapta, akinek temploma volt ott. Gyönyörű gyermek volt, szülei kis korától Héra papnőjének szánták, ezért tanítatták. Írni, olvasni, zenélni, viselkedni. Fehér ruhájában, hosszú fekete hajával, melybe fehér szalagot font, valóban istennőnek […]
Te meg én Fogd a kezem, kedvesem, Vezess, sétálj még velem. Lépkedjünk csendesen, De, erősen fogd a kezem. Fényes csillagösvény mellett, Halvány holdsugárút is létezik. Csak a szeretetvágy nem halványul, Elkísér a sírig. Mint egy fűszál, vagy virágmag, Új tavasz érintésre, újra sarjad. És kísér újra meg újra, […]
Csukott szemmel születtem. Kilökött egy hatalmas erő, az óceán langyos, meleg vízéből, a partra. A homokba, a hideg, rideg világosságba. A szememet kinyitottam, majd becsuktam, mert éles fény vakított el. Rövid idő múlva újra kinyitottam, homályosan, foltokat, körvonalakat láttam. Becsuktam. Nem láttam tisztán, szemüveg kellett volna. De, nem kaptam. […]
Nem vagyok álomnő, soha nem is voltam. Nem vagyok tökéletes, soha nem is voltam. Igaz, teljesen tökéletlen sem vagyok. Valahol a kettő között. Vannak apró erényeim. Mégis újra találtam egy férfit, nagyjából olyan, amilyent kerestem. Neki én vagyok nagyjából olyan, amilyent keresett. (Legalábbis azt mondta, minden normális férfi ilyen nőt […]
Az első kép a történetből, egyszer meditáció közben villant be. Londonban vagyok, egy mocskos, sötét, padlásszobában. Talán tíz éves lehetek, rongyokban, mezítláb, koszosan, kócos, világosbarna hajjal. Egy mocskos rongyba csavart gyűrűt dugok a gerenda vége alá. Tegnap folytatódott a „mozi”. A padlásszoba egy mosoda felett van. Páran ott […]
Amikor egy okos eszköz önálló életre kel Tegnap előadást hallgattam a számítógépen, a kiteljesedett tudatú, Homo Atmanról. Dienes István előadásait nagyon szeretem, bár azt nem mondom, hogy teljesen meg is értem, mert nagy szaktudással rendelkezik, és sok szakkifejezést is használ. Szóval, inkább csak tudom, hogy igaz, amit mond. Úgy […]
Csenge tündérnek, Alíz tündérnek, és Pocaklakó tündérnek szeretettel Tündérországban, valamikor az idők kezdetén, valóban tündérek éltek. Parányi lények voltak, aprócska, színes, áttetsző szárnyakkal. Testecskéjük a szivárvány színeiben pompázott. Volt köztük szőke, barna, fekete hajú. Fejecskéjükhöz képest hatalmas szemük volt, melyekkel, tágra nyitva csodálták ezt a gyönyörű világot. Különleges szemeikkel […]
